A BFBS Radio 1 angol rádióállomás interjút készített a 2005-ös év sikeredzõjének is titulált, José Mourinho-val. A Chelsea menedzsere nemcsak a múltról, hanem a jövõrõl is beszélt.
>Bajnokságot és Liga-kupát nyert a Chelsea-vel rögtön az elsõ szezonjában. Jelenleg toronymagasan vezeti a csapat a tabellát. Még milyen jelzõkkel illessem?
José Mourinho: Ezek nem az én, hanem a csapat eredményei. Ez egy család, mindannyian felelõsek vagyunk a jó és a rossz dolgokért. Én személy szerint kilencest adnék a gárdának. Nem adhatok tízest, mert még nem jutottunk be a Bajnokok Ligája döntõjébe. De mivel nem mindig a legjobbak jutnak el odáig, így mégis inkább nyolcas és kilences között értékelem a csapatot. Nagyszerû idény volt, de nem tökéletes.
>Úgy tûnik, a Chelsea az új Manchester United. Minden gyerek a Chelsea-nek szurkol, és Önök mindent meg is nyernek.
J. M.: Ez nem teljesen igaz. Egyelõre. Szerintem ez a Chelsea dolog nem arról szól, hogy nyerjünk egy bajnokságot, hanem inkább arról, hogy mi lesz az elkövetkezendõ néhány évben. Akkor majd összehasonlíthatjuk magunkat a múlt Manchester United-jével. De ez idáig egyetlen bajnoki címünk van - igaz nagyon jelentõs, mivel 50 év után az elsõ, és ez egy kicsit megváltoztatja az emberek véleményét a Chelsea-rõl. Fõleg a gyerekekét. De többet kell tennünk azért, hogy meggyõzzük az embereket arról, hogy a Chelsea a jövõ futballcsapata.
>A Chelsea nem csak a csapatot, hanem az e körüli fejlesztéseket is jelenti. Ön is úgy gondolja, hogy aki épít, annak minden sikerül?
J. M.: Igen. Ezért jöttem ide. Nagyon fontos dolog, hogy gyõzz, mert ezzel mindenkinek megkönnyíted a munkáját a klubnál. A marketing, az értékesítés, minden-minden jobban mûködik, ha meccseket és kupákat nyersz. A futball kegyetlen is tud lenni, és mi sokat dolgozunk ez ellen. A jövõben nagyon sok pénzt fektetünk a Chelsea-be: gondolok itt a felépítésre, az utánpótlásra. Ötéves szerzõdésem van, remélem be tudom fejezni, amit elkezdtem, mert nagyon szeretem.
>Nagyobb biztonságban érzi magát egy idegen országban? Boldog Ön Angliában?
J.M.: Nagyon boldog vagyok. Dél-Portugáliából származom, és már kilenc éve nem élek a szülõvárosomban. Négy évig Barcelonában, Portoban három évig voltam. Ezután Londonba jöttem. Még meg van a házam Portugáliában, de kilenc éve nem lakom ott. Ugyanez a helyzet a feleségemmel, a gyerekeimmel. Õk is boldogok.
>Mit gondol a becenevérõl: az Egyedülálló, a Különleges? Szereti?
J. M.: Nem mondhatom, hogy szeretem, mert ha veszít az ember, akkor nem különleges. Az emberek könnyen viccet csinálnak ebbõl. Gondoljon csak bele: ha két-három meccset elvesztünk, azt mondják: különleges, mert sokszor vesztett. De õszintén szólva, ez egy igazán hízelgõ becenév.
>Mit gondol: egy rosszul sikerült idény után megválhatnak Öntõl?
J. M.:El kell fogadni, hogy ilyen a futball. Mi kiváltságosak vagyunk az álláspiacon. Ha kirúgnak, kapsz másik munkát vagy anyagilag olyan jó helyzetben vagy, hogy megélsz néhány évig. Néhány hónapig nincs munkám? Nem gond. Egyszer majd, ha mennem kell, nem akarok néhány hónapig edzõsködni. A feleségemmel, a családommal szeretnék lenni Portugáliában.
>Ön született gyõztes, mert távlatokban gondolkozik? Ön mondta egyszer: a futballban nincs nyomás. Nyomás az, ami Irakban van.
J.M.: Az ember az életével nem játszik. Nincs veszélyben. Azzal foglalkozom, amit szeretek. Nyerni vagy veszíteni a játék része. Soha nem érezheted magad királynak, csak azért mert nyertél, ugyanakkor nem vagy szörnyeteg, ha vesztesz. Meg kell tartani az egyensúlyt. Nem érzem, hogy nyomás alatt lennék. A világon sokan érzik ezt. Van olyan munka, ahol nyomás alatt lenni minden napos dolog.