A válogatott közelmúltbeli fellépései mindenesetre vastapsot érdemelnek, a június 16-26-ig terjedõ idõszakban, azaz 11 nap alatt kilenc találkozót (hat a Világligában, három az Unicum-kupán) játszott olimpiai és világbajnok együttesünk, és mindannyiszor gyõzelemmel köszönt el a közönségtõl. A többi csapatra nézve megalázó a Világliga selejtezõjében felmutatott 93-40-es gólkülönbség. Vagyis minden szép és jó, a lehetõ legnagyobb rendben mennek a csapat dolgai, ennél simább úton nem is haladhatnánk a montreali világbajnokság (július 17-31.) felé.
Kemény Dénes mégis talál javítandó felületet.
"Az elmúlt napok alapján úgy látom, hogy három-négy nyerõ ember akad a csapatban, ugyanakkor ugyanennyien visszaestek. Az az érdekes, hogy az egyéni problémákat nehezebb megoldani, mint mondjuk a totális válságot, hiszen ez utóbbit egy kalap alatt lehet kezelni. Nagyobb gond tehát az önbizalomhiány, a formahanyatlás, hiszen ez csak egyéni sikerélményekkel gyógyítható. Akárhogy is van, friss emberekkel kell elutazni Montrealba, de a korábbi hét-nyolc helyett most csak három-négy játékoson látszik, hogy mérkõzést tud eldönteni. Ez pedig veszélyes terep. A feladat tehát az, hogy az utóbbiak szintjére felhozzuk a többieket. Ehhez lelkierõt adhat az oroszok elleni meccs. Birossal tudok példálózni, aki ezen a meccsen ereje végére ért, mégis óriási alázattal pólózott. Vagyis óriási szívük van a srácoknak, és nem is haragudtam volna rájuk, ha kikapnak."