Aki klasszikus nyugati rajzfilmet vár A-ból B-be tartó cselekménnyel, ahol a történeten van a hangsúly és annak van alárendelve minden, az 100%, hogy csalódni fog.
Itt sokkal inkább egy fantasztikus világba csöppenhet bele az ember, amelyben mellesleg történik ez meg az, de nem annyira a sztorin van a hangsúly, mint az atmoszférán, a szimbólumokon.
De maga a világ is olyan káprázatos, olyan ötletes és olyan mûvészi kreativitásról tanúskodik, amelyet egy nyugati rajzfilm az életben nem fog tudni felmutatni. (Ahogy pl. Chihiro a boszorkány szobájába tart és átmegy azon a rengeteg szobán, melyek szebbnél szebbek... Aki még ennél is szebbet akar látni, az nézze meg a GITS2-ben a karneváli jelenetet. A Pixar legjobb jelenetei is vérszegény vázlatrajznak tûnnek mellette.)
U.i.: Szvsz is a legzseniálisabb rész a folyamisten fürdetése. A WWF, a Greenpeace meg a többi zöld szervezet vért hugyozva 100 év alatt sem tudja ilyen frappánsan felhívni a gyerekek, a fiatalok figyelmét a környezetvédelemre, ahogy abban a pár percben rendkívül ötletes módon a filmnek viszont sikerül.