Az igazán becsületes megoldás az lenne, ha olyan lejátszókat, erõsítõket, hangszórókat, megjelenítõket gyártanának, amiken kijön a különbség az eléggé tömörített és az eredeti anyag között. Így aki nem akar kompromisszumokat, megvenné az eredetit (ehhez persze értelmesebb áron is kellene adni, bár jobb helyeken ez kisebb probléma).
Ó de nem, ez a profit kárára menne, olcsóbb perek tömegét indítani. Meg nem lenne olyan nagy az mp3 lejátszó biznisz. (Irracionálisan drágán adják õket, alkatrészben a töredéke.)
Csak 1-2 példa: a mai lejátszók többségében olyan D/A konverterek vannak, amik nemhogy a 24-bit/96-192kHz-es, de még a 16-bit/44kHz-es tartalmat sem adják vissza rendesen. Olyan módszerrel állítják elõ a hangot, ami nagyrészt eltünteti a különbséget az elsõ és a második között, persze nem pozitív irányban. (Persze a bennük lévõ egyéb tagok, pl. elõerõsítõ a D/A után sem valami fényesek.) A másik: egy jó megjelenítõn igencsak lehet látni a különbséget a tömörítetlen és az mpeg2 [DVD] anyag között. És van némi további különbséget a DivX/Xvid és mpeg2 között is. Erre mit csinálnak: a HD felbontású cuccokat a pixelszámhoz viszonyítva még alacsonyabb bitrátával akarják tárolni (HD-DVD, HDTV adások).