Mindennemû rosszindulat nélkül szoktam mondani ilyenkor a kezdõknek, hogy win és a linux teljesen más logikán alapszik. Újra kell tanulni sok mindent. Neten vannak Linux alapok doksik, amik leírják mi is az az
- X,
- a könyvtársturktúra (boot, etc, mnt, home, opt, dev, var, stb),
- csomagkezelés (apt, rpm, emerge) stb. Ezek nélkül nem fogja tudni használni senki rendesen a pingvint.
Ubuntu ugye debian alapon nyugszik, online csomagkezelõje az
- apt (terminál - man apt-get)
- konzolos-grafikus alkalmazása aptitude,
- GTK-grafikus megfelelõje a Synaptic (rendszer/adminisztráció/Synaptic csomagkezelõ)
terminál:
"offline" csomagkezelõje a dpkg (debian packages - *.deb). Ezzel a paranccsal lehet megnézni milyen csomagok vannak telepítve, verziószámuk, állapotuk, valamint a telepítés és eltávolitás is vele végezhetõ. (man dpkg) Természetesen a terminálos varázslatok nem feltétlenül szükségesek a kezdõk számára, hiszen sokmindennek van grafikus megfelelõje, azonban ha kicsit foglalkozik vele az ember, sokkal szélesebb körû és aprólékosabb tevékenységeket tud véghez vinni velük az ember.
grafikus:
aptitude, Synaptic a fentieket is magában folglalja.
Ubuntu verziók, ahogy mondod többnyire az beépített ablakkezelõkben különbözik (ill egy két alkalmazás, config). Linux grafikus interfésze az X (mai verzióját Xorg-nak hívják) Erre a "platformra" illeszthetõk a grafikus felületek, mint Gnome, KDE, Xfce, Fluxbox, stb. Minden graf.felület saját komponenseket, alkalmazásokat tartalmaz, azonban mindegyik tudja használni a másikét is, némi áldozattal (hely, erõforrás)
Ha úgy tetszik akár az összes graf felületet fel lehet dobni egy rendszerre, amit tetszés szerint váltogathatunk.
minden parancsnak van un. manual-ja, amit konzolban man <parancs> formában lehet megsasolni.
Végszóként, a linux alapok bevágása létfontosságú, hiszen nem árt tudni hogy mit hol keressen az ember. A linux csak pár éve kezdett el felhasználóbarát lenni. Kezdõ linuxos számára még mindig mágiának tûnik megoldalni egy egy problémát, miután a grafikus felületek még mindig nem fedik le az egész rendszert. Azonban ez nem a linux hibája, hiszen terminálban ügyködve nem nagyon van olyan probléma ami ne lehetne megoldani linuxon, hála a opensource-nak, és a széles, és már elég beszédes konfigurálhatóságnak.
Végére pár fontosabb konfigurációs fájl:
/etc/network/interfaces - internet kapcsolat konfig (parancsai ifconfig, ifup <ethX>, ifdown <ethX>)
/etc/fstab - merevlemez konfig (mount, fs, stb)
/etc/group - csoportok (groups, groupadd, groupmod)
/etc/X11/xorg.conf - grafikus mag szoftver és hardverbeállításai
/etc/rcS.d - rendszer indulásakor betöltött alkalmazások (startup)
/etc/rcX.d - X-runlevel 1-5-ig 5 különbözõ rendszerszint (gyak mint a hardverprofil a win-ben) minden szinthez meg lehet adni mit töltsön be induláskor, ill milyen sorrendben
Informatika és tudomány
