Aki fikázza a filmet annak itt egy jo kritika......:
Földönkívüliek jönni Amerika, gonoszul karkogva csápokkal fenyegetni, tökös hazai fiú megmenteni bolygó, mindenki ünnepelni. Ez a téma régóta kedvelt hollywoodi berkekben, ráadásul ismerhetjük Spielberg mester mániákus vonzódását a nem földi eredetû lények iránt, törvényszerû volt tehát a Világok Harcának megszületése. Mégis mi az, ami megkülönbözteti a rendezõmágus legújabb alkotását a Függetlenség Napja-féle imperialista szeméttõl? A választ keresve, kétségek között, izzadó tenyérrel süppedtem a multiplex selymes nyugalmat kínáló plüssfotelébe, következetesen szélen, a kijárathoz közel orientálódva, menekülési útvonalat biztosítva, ha esetleg bejön a megérzésem.
Már megint az átkozott elõítéletek. Az alapanyag nekem elég szegényesnek tûnt, kizárólag a bölcs szakállas rendezõ miatt döntöttem végül a film megtekintése mellett, reszkettem, mikor kialudtak a fények. Egy sajnálatos romantikus film (lagzi-randi, vagy valami ehhez hasonló barom címmel), és a King Kong bemutatója után, Reviczky Gábor mondta el az expozíciós szöveget, amit szerintem az egész világ hallott már (természetesen saját nyelvekenJ), ugyanis az elõzetesen kiadott trailer valójában egy az egyben a film elsõ öt perce.
Az alapsztorit mindenki ismerheti: egy lúzer dokkmunkás, egyben szerencsétlen ex-családfõ megkapja hétvégére a gyerekeket, de a Teletubbies-show helyett pánikszerû menekülés a víkend programja, hiába, nem lehet mindenki mázlista.
Nem bírom tovább, kimondom: a Világok harca remek szórakozás! Így csalódjak mindenben elkövetkezendõ éveimben, pozitív meglepetés ez a javából. Legalábbis nekem. A látvány lenyûgözõ, nagyon hangulatos, különösen a mozi által nyújtott hangélménnyel, néha azt hittem, tényleg nekünk jön az óriási sebességgel közeledõ robotbigyó (amúgy a nevük: tripod).
A különbözõ, interneten olvasható véleményekben feltûnik egy közös pont, mégpedig a „történet teljes hiánya”. Azonban ez a film nem akar többnek látszani, mint ami: egy menekülõs-túlélõs kaland, mégis milyen történetet akarnak a fanyalgók, épüljön fel a nagy ufóinvázió közben egy komplett családi dráma, több dinasztián keresztül folyva a végtelenbe, intrikával, meg minden egyéb hozzávalóval? Akik emiatt panaszkodnak, azoknak ajánlom a Barátok Közt címû sorozatot, annak csavaros a története, meg mélyen szántó is:) Igazából kisebb epizódok pörögnek a lebilincselõ akciójelenetek között, nem is a sztori, inkább a hangulat érzékeltetése miatt. Az pedig tökéletesen eltalált, nyomasztó, apokaliptikus élményt nyújt, az ember azon kapja magát, hogy a vászon szélét nézi, merre kellene továbbmenni, hogy túléljük.
Az egyedüli negatívum a film vége, ami meglepõ, és kissé mulatságos is, kb. egy percben megmagyarázzák a végkifejlet okát (de azt is csak homályosan), aztán meg már „the end” van.
Miért érdemes megnézni? Mert jó, mert izgalmas, mert nem bonyolítja túl a történetet, mert a kiscsaj tényleg nagyon gerjeszti a hangulatot, és mert a látvány, az mindent visz. Tom Cruise is hozza a formáját, szerintem jól nyomja a szerepét (az általános véleménnyel ellentétben). Ja és igen: tudom, ez egy ilyesfajta tudományos-fantasztikus filmmel kapcsolatban kis képzavar, de az egész olyan életszagú, olyan emberi, sokszor gyarló, de legfõképpen szerethetõ.
Mondjuk nem sok köze van az eredeti Világok Harcához, Spielberg részérõl az inkább valamiféle tiszteletet kifejezõ gesztus lehet, hogy H.G. Wells-t jelölte meg íróként, de ez meg senkit sem érdekel.
A rendezõ egyáltalán nem más, olyan mint máskor, összehozott egy remek, egész estés szórakozásra alkalmat adó mûvet, mindenkinek ajánlom, hogy ne higgyen teljes mértékben a fanyalgóknak, hogy nem a régi a Mester, meg kiégett, ugyanis nem igaz. Aki meg nem szereti a mûfajt, az ne nézzen marslakós-inváziós filmet…