Nos. Ennél rengeteg jobb filmet lehet felsoroni, olcsó trükknek tartom ezt a "mondj te pár szerinted jó filmet amibõl majd meglátjuk mekkora tahó is vagy mert csak az X-Men2-ig ér a tudományod".
Aham. Pszihlómogológia meg a társadalmi szemszög valóban nem jött le, mert annyira banális volt az egész, hogy mint írtam is, szóra sem érdemes.
Apuka aki elhanyagolta a családját de a világvége összehozza õket.
Lázadó fiú, aki haragszik az apjára.
Édeskislány aki szereti az apját.
Anyuka aki talán még szereti a gyerekei apját, de mégis elhagyja egy brókerért.
A film végén édesötösben élnek (a bróker is ottvan ugye) Bostonban ami mellesleg annyira kicsi város, hogy gyalog hazatalálnak.
Az, hogy amikor minden létezõ elektronika tönkremegy, de a kis sony handycam jobban mûködik mint valaha, csak, hogy hatásosan tudja bemutatni a gonosz ufógépek elsõ csapását (egy fickó filmez vele, majd kiejti a kezébõl).
Ah nem is folytatom, mert iszonyatosan sok hiba van benne. Ha ezektõl a technikai bakiktól eltekintünk akkor még mindig ott marad a banális befejezés, a totális mondanivaló nélküliség, sajnos nekem kicsit magasabb már ennél az ingerküszöböm és nem nyûgöz le az, hogy százmilliárd effekt van benne. Abszolút nem érdekel, hiszen már nem elõször bizonyítják be, hogy a vásznon minden elképzelhetõt létre tudnak hozni.
Ugyanakkor természetesen ez nem (csak) Spielberg vagy Cruise hibája, egyszerûen régi és mára idejétmúlt az akkoriban forradalmi fantazmagória, aminek jeleneteit száz filmben láthattuk már feldolgozva ezért nem hozza a kívánt hatást. (Bizonyára a film szereplõi is olvashatták a regényt, mert mindenki egybõl tudja, hogy tripodoknak hívják a mászkáló dögöket(2 földrajzilag teljesen különbözõ helyen lévõ ember említi ugyanezen a néven...)
Na leállok, ebbe is bele lehet már eléggé kötni bizonyára, úgyhogy ne fogd vissza magad, mindenesetre a fanyalgó kritikát és a csalódott nézõket nehéz lesz megmagyarázni. Pisztos nem értették meg a hatalmas pszichólógiai vívódást és a társadalmi szemszöget. Eh.