Tegnap éjjel néztem meg a filmet a MOM-ban, de nem volt valami nagy hatással rám.
Figyelmeztetek mindenkit, nem kevés SPOILER lesz a mondandómban...
1. Alapjában a hangulat nem volt rossz. Van benne világvége, eléggé nyomasztó, amolyan húúú, most már lassan libabõrös leszek, mert láthatóan vége a világunknak.
Ehhez persze az emberi viselkedés méltó ábrázolsa is nagy szerepet játszott, miszerint a vándorlók egymást ölik a közelben egyetlen mûködõ autóért, vagy miszerint a kicsi fiú még a sok-sok halál látta után is úgy szapulja apucit, mintha egy átlagos hétköznap délután lenne ("Mit tettél idáig???" ... vazzeg, idáig megmentette a rühes életedet, mikor már százak és ezrek hullottak el körülötted...). Persze ehhez még hozzátenném, reális esetben a gyerekek legjobb esetben sokkos állapotban figyelnék apjuk minden szavát és kérését.
Nem baj, kellett a családi konfliktus. Mer' az jó.
2. Spielberg és Cruise...
Cruise anyira nem volt rossz, bár ennél sokkal jobb formát szokott nyújtani. Az általam egyébként eléggé kedvelt színész most nagyjából három arcát váltogatja folyamatosan: szomorúan dühös, ijedten bámulós, bután csodálkozós. Ennél azért többet vártam.
De Spielberg...azt hiszem, nyugodtan mondhatom, ez idáig az egyik legrosszabb filmje. Olyan ordas képtelenségek vannak benne, hogy azokon már nem tudom túltenni magam.
Rendben, hogy kézigránáttal berobbantja a "lépegetõt", rendben, hogy csak nekik jutott eszükbe azt az akármit kicserélni az autónál és ezért a hadseregen kívül csak nekik van mûködõ járgányuk. Rendben van még az is, hogy amint kiér a kislány a folyóhoz, rögtön egy holttest úszik el, majd mikor megrökönyödötten bámulja azt, akkor megjelenik egy csomó másik is. Megjegyzem fórumos társam hozzászólására, kevesebben röhögtek volna, ha Spielberg kicsit értelemszerûbben alakítja a dolgokat, és mikor a kislány a vízpartra ér, már rögtön azt látja, ahogy a hullák szép számban lefelé csordogálnak. Megrázóbb, látványosabb, nem utolsó sorban pedig hihetõbb.
De amit már nem tudok elhinni, elfogadni, feldolgozni:
a/ Lezuhan egy hatalmas repülõgép, a házak romokban, még a családi fészeknek sincs fala, de az autó tök sértetlen, és még be is indul. Nem törött be a ablaka, nem rongálódott, nem robbant fel. Nem. Én nem szoktam a filmeknél feleslegesen kötözködni és elrontani saját szórakozásom. Ez nem felesleges nyavajgás. Ez száz százalékos fizikai képtelenség. Ahogy a robbanás túlélése a pince egyik részében is az, miközben másik része a lángok martalékává válik, de ez felett szemet tudtam hunyni.
b/ Hagyján, hogy végig Tom van a középpontban, de az vicc, hogy miközben ezrek halnak meg körülötte, õ és családjának MINDEN tagja mindent túlél. A kisvárosi támadást, a vízben és domboldalon lefojtatott rajtaütést satöbbi. Vagy a fiacskája azt a csatát, amibõl csak lángok, lángoló autók és a gépmonstrumok jöttek elõ. Azután Boston, ahol a calád többi tagja is vígan áll a ház ajtajában. Röhej...
Legalább a fiú és a mostohaapa, meg a nagyszülõk haltak volna meg. Ez így már olan szinten hihetetlen, hogy akkor már a Dragonball is reálisabbés érdekesebb.
Ez a film nem szólt igazán semmirõl. Nincs igazi mondanivalója, amit Spielberg úrtól nem vártam volna. Jönnek az UFÓ-k, jó kis világpusztítás, oszt' annyi.
Hol van ez a Cápához, a Külnvéleményhez, de hogy stílusnál maradjak: a Schindler listájához képest? Sehol. Utóbbi megrázó és könnyfakasztó volt, a Világok harca ezzel szemben olyan, mintha egy átlagos, amerikai világvége-film volna.