térlátás, arányérzék fejleszthetõ. kreativitásra is rá lehet gyúrni, ötleteket meríteni és magunkévá tenni. rengeteg idõ és szorgalom. ennyi kell.
a tervezõ programokat pedig nem azért nézik olykor ellenségeskedve, mert nem képesek megtanulni.
két dolog miatt - az egyik, hogy sokan PUSZTÁN a cad progi ismeretétõl várják a boldogságot, és nem társul hozzá semmilyen szabadkézi rajztudás; sokan gondolják úgy, hogy kiváltható. pedig nem.
hadd ne mondjam, hogy pl. ha el kell menni egy tervzsûrire és hirtelen belekérdeznek a tervbe, vagy pl. helyszíni mûvezetésen meg kéne adni egy csomópontot, részletet; milyen felsülések vannak ebbõl, azoknak az esetében, akik nem tudnak két párhuzamos vonalat húzni cerkával.
a másik dolog, ami miatt sok helyen nem szeretik a cad-et, hogy nagyon sok tervezõ esetében a kreativitást is kiváltja a számgép. rengeteg házon meglátni (a tömegén, a homlokzatán), hogy azért lett olyan, mert az archicad-bõl ennyit ismert a tervezõ. Ablakok, ajtók, a szerkesztési mód. Mintha egy jellegtelen, teljesen statikus buta modellt generált volna 1:1-ben a programmal.
a méretkúszás meg: úgy kell kótázni, hogy ne kelljen a tervrõl méregetni. Kellõ alaposság kótázott terven minden megtalálható, vagy részkótákból kiszámolható. Méregetés nélkül. (Lehet állati pontos egy cad rajz is, ha nincs yol kótázva és a kolbászujjú sanyibácsi a kopott, zsíros colstokkjával nekiáll méregetni. garantált, hogy nem annyit fog leolvasni a tervrõl, mint amennyi...)