Nézzetek el nekem Tom Hookerrel szembeni érzéseimet...
Persze...gyanús volt a "Day by Day" album után a "Lies" kissé más "hang"zása...de mivel 1988-ban vettem kalóz kazettán meg az albumot...azt gondoltam talán ez a hiba...de évekkel később leesett a tantusz...
Sajnos minden kedves hozzászólónak igaza van...nagyon szomorú...de mit tehetünk....
Az arc ősszefonódott azzal a hanggal, ami nem az övé....a csapda nyitva állt...és én tiniként beleestem...és a tinikorszak meghatározta a 70%-ban a zenei ízlésemet...
És alig hittem el, hogy átvertek... megint...
(Láttam Görbe Nórát Sziporka Norberttel a PeCsa-ban tátogni...valami rettenet volt) míg előtte nem sokkal a Test Department zenekart élőzni...
Szóval...nem tudom a Hookert "Den Harrow-ként" kezelni...és nagyon bánt, hogy Zandri meg csak 1989 után törődött úgy a karrierjével (kezdetben producer), mint a többi ún. sztár....mint akár Hooker...a 70-es évek óta
Igazából az az érdekes számomra, ha valakinek ilyen, az átlagosnál jobb hangja van, miért nem tud többet nyújtani....
(Hookerre gondolok)
Zandri amikor a régi dalokat az zenei alapokra felénekelte....vagy mi....akkor az fizikai fájdalom volt...
Az újabb szerzemények...a lejjebb említett "Push, Push-"...vagy az "Always"....már adott reményt arra, hogy talán ez a legény a 60-on túl valamit csak lerak, arra a bizonyos asztalra....
Nos...a Den Harrow-féle projekt olyan amilyen...ha örömet okoz amikor felhajítjuk a lemezjátszóra...akkor ez a lényeg...akárhány hangon is próbálták hülyének nézni a nagyérdeműt....és ez így megy, mióta a zene üzletté vált...sajnos...