Ha ember számára elérhetõ az objektív (nem függõ) világnak szubjektív(talán nem is a legjobb szó erre a szubjektív) megtapasztalása, és ha errõl beszélni is tud, akkor nagyon is mást jelent a kettõ. De ha a hit valami létezésében ugyanaz, mint amikor valamire azt mondod, hogy létezik, akkor a kettõ ugyanaz, mert nem is tudsz a létezésrõl másképp beszélni, mint saját szûrõdön keresztül.
Én úgy gondolkodok, hogy hit és tudás objektívan nem különíthetõ el élesen egymástól. Mert hát.. kinek mi a bizonyított? Egyik embernek lehet olyan bizonyított dolga, ami másik számára nem bizonyított. Innentõl csak statisztikailag beszélhetünk tudásról. Így a bizonyítás is szubjektív. Itt még van egy olyan lehetõség, hogy szubjektíven még mindig fönnáll a tudás és hit különbsége. De:
Nekem nincs se meggyõzõdésem, se tudásom arról, hogy Isten létezik.
Nekem nincs se meggyõzõdésem, se tudásom arról, hogy Isten nem létezik.
Nem tudom, hogy Isten létezik-e. El tudod ezt képzelni?
Ez nem Isten tagadása, legalábbis nálam egyáltalán nem úgy jelenik meg, csak mint nem-tudás, és nem-hit.
A nem-hit itt nem úgy jelenik meg, hogy "hiszem, hogy nem", hanem mint hit hiánya. És a tudás is e-képpen alakul..