Elég nehéz megmagyarázni a kettõ közti különbséget, mivel az öntudat szempontjából a dolgok megkülönböztetve jelennek meg, maga a tudat viszont megkülönböztetés nélküli.
Az öntudat a tudat megkülönböztetésének terméke.
Egy példával könnyebb ráérezni erre: Tedd föl a kérdést magadnak: "Ki kérdez?"
Minden válasz, amit kapsz a minõsítés, és nem maga a minõsítõ. Tehát amit magadnak képzelsz abban biztos lehetsz hogy nem Te vagy, illetve ha elfogadod az öntudatot igazi énként akkor te vagy.. Mert nem magát a kérdezõt figyeled, hanem összetéveszted a kérdezõt a kérdéssel és a válasszal.
Konkrétan: "Én egy ember vagyok, agy, testrészek, tudat" - Ilyenkor még fel sincs ismerve, hogy a megfigyelõ tévesen azonosítja magát saját megkülönböztetésével.
Másik példával ha elképzelsz magadban egy középpontot aki kérdez, akkor minden amit válaszként adsz a kérdésedre az csak középpont körüli rétegek. Amikor már nincs más, mert mindent lefejtettél róla, akkor nincs "Én" és nincs pont sem, mert a pont semmi körülötted levõtõl nem különbözik, nem is igazából lehet "körülötted levõ"-rõl beszélni. Ez a tudat, aminek a válasza ténylegesen saját maga, mert nem téveszti össze magát saját maga megkülönböztetésével.
Jung egyébként ezt az én-t elismerte úgy, mint valódi ént, ami öntudat és személyiség mögött áll.