Ez a kvazáros példa elég okos! Én még azt is hozzátenném, hogy a kvazárok rendkívül intenzíven, és rövid idõ alatt változtatják az aktivitásukat, ami rendkívül kis méretre utal. A mai modellek próbálkoznak ezt megmagyarázni, de pár száz milliós naptömegnyi anyagot bezsúfolni egy 1-2 fénynap átmérõjû helyre az elég ciki.
Ha ezek a jelenségek viszont sokkal közelebb, mondjuk a galaxisunkban vannak, akkor nem ennyire dúrva a helyzet. De ezek az elméletek manapság nem igazán népszerûek, mondhatni nem tudományosak;))
Nos a fotonrakéta, azér' egy mérnöki rémálom, mert ahhoz hogy egy nem túl nagy (csupán pár tonnás!!!) kabint a fénysebességre gyorsítsunk égitest méretû és mennyiségû antianyagra van szükség!!!!!
Ma még azért nem igen tudunk ilyen méretû szerkezeteket építeni! Sem a földön sem az ûrben!
A rakéta elvbõl következõen ugyan is magával kell cipelnie az összes hajtóanyagot.
Valóban bizonyos folyamatok 100%-os hatásfokkal zajlanak le, de ez ebben az esetben nem elég!!!!
A ZPE/antigrav/elektrogravos berendezéssel felszerelt jármûnek viszont nem kell magával cipelnie a rengetegsok hajtóanyagot, mert abban közlekedik!!! Így a szerkezet nagyságrendekkel kisebb méretû lehet.
Az hogy a kitermelt energiát, milyen formában tudjuk aztán impulzussá alakítani, az már más kérdés.
A két jármû viszonya mérnöki szempontból, olyan mint egy gõzmozdonyé, meg egy autóé.
Szó volt arról, hogy nem tudjuk, mi az antigravitáció. Dehogynem!!!! A gravitációs vonzóerõ ellentéte;)))
Csak éppen nincs rá széleskörûen elfogadott tudományos modell. Amúgy a természetben is találkozhatunk vele, sötét erõ miegymás.
Sõt, ha feltesszük, hogy a kvazárok kompakt antigravitációs alapú anyagkitörések (valóban nem doppler eltolódást tapasztalunk, hanem gravitációsat) akkor az már kettõ példa;)))