A kérdésem továbbra is él. Ha egyszer volt egy ideális állapot, ahol mindenki napi kapcsolatban volt a szellemvilággal, meg az istenekkel, és minden szép meg jó volt, és még bûnözés sem volt, akkor hogy terjedhetett el egy olyan világnézet, ami a teljesen nyilvánvaló igazságokat tagadta, és ráadásul még bûnözést, meg minden más rosszat is hozott magával?
"A józan ész tényleg inkább csak a reneszánsz vége felé jelenik meg, amikor a mikroszkópot, meg a többi alpvetõ felfedezést tették."
Azért a görög filozófusok is ott voltak.
"Akkoriban még szinte mindenki vallásos volt alapvetõen.
Aztán elkezdték Istent nagyítóval, meg teleszkóppal meg matematikai úton keresni, és persze nem találták. Így az a "tudományos" nézet kerekedett felül, hogy amit nem látunk, nem mérhetünk, az nincs is a világunkban. Az Univerzumon kívül nincs más, akkor Isten sincs."
Nekem az lenne a kérdésem, hogy ha isten létezik, akkor a minden más esetben elképesztõen hatékonynak bizonylut tudomány miért nem volt képes megtalálni? Persze lehetséges, hogy csak ügyetlenek vagyunk és azért nem sikerült, de ugyanúgy lehetõség az is, hogy tényleg nem létezik. És ha a kérdés ennyire bizonytalan, akkor milyen megfontolásból kötelezi el magát valaki az egyik lehetséges válasz mellett?
Egyébként az istenkeresés alapból elhibázott volt, mert a vallásból indultak ki. A modern filozófusok és tudósok is megvizsgálták a témát, és kiderült, hogy van egy sokkal alapvetõbb kérdés is, ami nélkül nem is lehet elindulni. Arról van szó, hogy definiálni kéne isten fogalmát, különben eleve értelmetlen bármilyen vele kacsolatos kérdés. Kiderült, hogy ez nem megy.
Na de nincs idõm most oldalakat írni errõl, meg nem is szeretnék elmélyedni a témában, mert tapasztalatom szerint hónapokig lehet vitázni különösebb erredmény nélkül. Inkább megyek ebédelni...
Vagy éppen egyedül õk látják tisztán, hogy az egész csak kitaláció. Ha abból az alapfeltevésbõl indulsz ki, hogy neked van igazad, akkor nem csoda, ha az okfejtés végén az jön ki, hogy a többiek tévednek.
"Ha a végsõ kérdésekre tudományosan keresik a választ, az olyan, mint valami végtelen labirintus: minden egyes válasz=sok ezer újabb kérdéssel. Ha nagy nehézségek árán és rentgeteg munkával-kutatással fellebbentesz egy függönyt, Isten további ezret rak eléd.. Majd a tudomány (ha elér 1 bizonyos fejlettséget) be fogja látni mindezt. Ez "alapból" így van "megtervezve"."
Teljesen természetes, hogy egyre több kérdés merül fel, hiszen ahhoz is kell tudás, hogy az ember feltegye a kérdést. A tudomány legalább halad valamerre, túljut egy halom "függönyön", és a megszerzett tudás egyáltalán nem haszontalan. Ezzel szemben a vallások leragadtak az elsõ függönynél, és azzal vannak elfoglalva, hogy milyen szép mintázata van neki.
"A fizikai világnézetûek mindig lázadnak: na majd én megutatom, majd én a végére járok..nagyobb vagyok, mint Isten..nincs is Isten, csak az én hatalmas és okos elmém..stb.."
Teljesen hibás elképzelés. A tudomány célja a világ megismerése, úgy ahogy van, istennel, vagy anélkül. Ez nem úgy müxik, hogy kitaláljuk a végeredményt, és keresünk hozzá ügyes indoklást, hanem a megismerési módszert rögzítjük, és elfogadjuk az eredményt amit ad, bármi legyen is az. És egyáltalán nem arról szól a dolog, hogy ki okosabb, nem is értem, hogy ez hogy jött elõ.