"Én azt hittem, a tudomány képes bonyolult dolgokat is leírni.."
A tudomány még talán képes lenne rá, csak az emberi agy nem képes befogadni. Ezért találták ki a "mindent egyben" gondolkodással szemben a részekre szedést. Az elv az, hogy a dolgokat megpróbáljuk többé-kevésbbé önálló részekre bontani, egész addíg, míg a legalsó szinten pofonegyszerû jelenségeket találunk. Ezután a megértett építõelemeketbõl elkezdjük újra összerakni a nagyobb egységeket, és megérteni azok mûködését a részek mûködésének ismeretére alapozva. Ezzel a módszerrel véges agykapacitás is elegendõ tetszõlegesen bonyolult dolgok megértéséhez. Persze csak ha a szétbontás elvégezhetõ. Ennek a módszernek az a következménye, hogy bármely dolog mûködését az eggyel alatta levõ szintre vezetjük vissza (azzal magyarázzuk), és nem megyünk vissza mindíg a kvarkok szintjére. Elméletileg a szinteken végiglépdelve el lehetne készíteni bárminek az elemi szintû leírását, csak az olyan iszonyatosan nagy és bonyolult lenne, hogy senki se lenne képes megérteni, így tökéletesen értelmetlen lenne.
"Tényleg elolvastad az összes cikket/könyvet??"
Nem. Csak belenézni volt idõm. De amit láttam, nem volt újdonság, így nem is láttam értelmét a további olvasásnak.