"Brans és Dicke már 1961-ben felvetette, hogy a gravitációs kölcsönhatás a téridõ különbözõ pontjain eltérõ lehet. Nem hittek az anyagi részecskék nyugalmi tömegének állandóságában, hiszen erre nincs is bizonyíték. Ezt a megkötést az Einsteini elmélet önkényesen, az idõ definíciójával vezette be. Brans és Dicke a nyugalmi tömeg helyfüggését egy skaláris mezõvel adták meg, amely egy új mozgásegyenlethez vezetett.
(d/ds)(mui) - 1/2mgjk,iujuk - m,i = 0
ahol
m=m0f(x)
Meg kell jegyezni, hogy ez a függvény különbözõ részecskék esetén nem feltétlenül azonos.
Brans és Dicke [7] ezt a helyfüggést a gravitációs állandóba kívánta integrálni, és csak egy - gyenge mezõ esetén használható - közelítést adtak. Ezzel a közelítéssel számolt bolygópályáknak a mért értékektõl való eltérése nagyobb volt, mint az Einsteini, így az elmélet nem hódíthatta meg a világot.
Majd két évtizeddel késõbb, 1977-ben Bekenstein [8] a részecske mozgásegyenletébe a tömeg helyfüggését skaláris függvény helyett egy dimenzió nélküli “tömeg tenzorral” írta le.
Sajnos ezen megközelítések minden esetben új ismeretlent vezettek be; a függvények meghatározására analitikus módszer nem áll rendelkezésre, tapasztalati meghatározásuk pedig a szükséges pontossággal még manapság sem lehetséges.