Másrészt hiányoltad az alternatíváinkat a technikai fejlõdés ellenében.
Az alternatíva végtelenül egyszerû: Tudatos, érett, felelõsségteljes (természetesen nem a mai értelemben) gondolkodás az emberiség részérõl, minden más ebbõl következik. Ez is egy különbség a mai szemlélethez képest: Nem úgy kell élnünk, hogy életünk folyamatos problémamegoldásból álljon (mert most ezt tesszük). Egyszerûen csak élnünk kell, és eleve kiküszöbölni a problémák lehetõségét (vagy legalábbis szelidíteni õket), ha már egyszer megadatott nekünk az intelligencia.
Felelõsségteljes gondolkodáson pedig az emberi kicsinyesség felváltását értem, amikor tudatában vagy a rendszer szükségleteinek és aszerint cselekszel és ez szükségszerû visszacsatolásként rád is pozitívan hat majd (és ezzel tisztában is vagy).
Mielõtt beszorítanád mindezt a reménytelen idealizmus skatulyájába (vállon veregetve magad, hogy "lám én a realitásban élek, az ok-okozat világában, nem valamiféle rózsaszín álomban"), jusson eszedbe, hogy pont emiatt nem tud továbblépni az emberiség, mert kell valami kézzelfogható -esetünkben a technika, mint társ és bizonyíték egy személyben-, amibe kapaszkodhatunk.