"Ennek a szakasznak azonban már régen véget kellett volna érnie és az emberiségnek a gyerekkorból a felnõttkorba lépnie, amit máig nem tett meg, hanem ostobán és vakon belerohan a technikai fejlõdésbe, nem törõdve a következményekkel. Stagnálhatunk így is még egy darabig, de univerzális mértékkel mérve már nem soká tarthat ez az állapot."
Biztos hogy jó lenne? Vagy egyáltalán lehetséges lenne? Sztem az emberiség még egyáltalán nem áll készen arra, hogy minden egyed szintjén képes legyen felnõttként viselkedni (majd késõbb persze, de az még messze van) ezért addig magasabb, társadalmi szinten kell ráerõltetni (ha kell akár ráerõszakolni) az egyes emberekre a civilizációt hiszen végsõsoron az Emberiség nem az egyénekrõl szól hanem a faj összességérõl. A természet fejlõdik de nagyon lassan, az egyensúly fenntartása csak akkor lenne lehetséges ha a természethez igazodva mi is ilyen lassan fejlõdnénk de egyáltalán nem törvényszerû hogy ez a fölöttébb frusztráló (és a mai fogalmak szerint vett embertõl teljesen idegen) út az egyetlen választásunk.
Ami-most-van-az-nem-stagnálás, a világunk folyamatosan fejlõdik.
"Hát nem látod, hogy a "vakon meneküljünk a jövõbe oszt meglátjuk, mi lesz, mást úgyse tudunk tenni" mentalitás (EZ az igazi nihilizmus) sokkal inkább stagnáló vegetálás, mint a harmóniára, egyensúlyra törekvõ fejlõdés?"
A nihilizmus a "semmit se tegyünk mert úgy sincs értelme" mentalitás ami sztem igazán nem jellemzõ a mai világra. Én is tudnék olyan falut, országot vagy akár komplett régiót is mondani ami tényleg stagnál (vagy kiforgathatnám a statisztikákat hogy globális szinten is ez jöjjön le) de maga az emberiség nem stagnál.
A természettel egyensúlyra törekvés meg zsákutca hiszen az egyensúly hosszútávon tarthatatlan mert a mérleg egyik serpenyõje, a természet, képtelen lépést tartani az emberiséggel (mi pedig nem vehetünk vissza ENNYIRE a tempóból hiszen a totálisan a környezettõl függõ fejlõdés (ami az egyensúly kvázi alapfeltétele) határozottan nem emberi tulajdonság), na ez lenne a stagnálás.
"Mivel szükségszerûen elmúlik egyszer minden rendszer -hogy újak születhessenek-, nem érdemes teljes hittel egy rendszerbe sem kapaszkodni, elmúltában úgyis magával ránt majd.
Érzékeled a különbséget? :)
Tudod, nem egybe, hanem kettõbe, esetleg háromba..."
Mivel a személyes életem meglehetõsen véges és rövid így annak az eszmének és rendszernek szentelem az energiámat amelyik éppen aktuális hiszen itt és most élek és tudok vmit is tenni, a majd a távoli jövõben beköszönõ új és jobb rendszerek lehetõsége legfeljebb csak erõsebben motivál az elõbb írt odaadásra, célt ad amiért megéri dolgozni. Végsõ soron én is több rendszerben hiszek :)
"Biológiailag még mindig az a majomfaj vagyunk, aki lekászálódott a fáról, és a technika eszközei nélkül ugyanannyi ideig is élnénk, mint az általad rettegett középkorban. Ezért említettem mesterséges élettartamot. Genetikailag nem vagyunk még felkészültek egy hosszabb élettartam elérésére, pótcselekvésként (és félelembõl!) alkalmazzuk a technikát (ezért tesszük még gyengébbé magunkat - az ördögi kör). Pontosan a mesterséges élettartam az elsõdleges oka annak, hogy túlszaporodtunk ezen a bolygón, ezt te is elismerted alább (Nenrandil is ezt próbálta érzékeltetni veled).
Kegyetlenül hangozhat -ha a szeretteidrõl van szó pl.-, de meg kell húzni a határt az ésszerû jelenlét és az önmagára -és környezetére- veszélyt jelentõ túlszaporodás között. Ez lenne az elsõ lépés. ;)"
Pont hogy genetikailag lennénk képesek a számunkra ideális környezetben 100-120 évig élni de a környezeti hatások és az azok kivédésére létrehozott egyelõre nem elégséges technikánk hiányosságai miatt kell a "gyári szavatosság" elõtt meghalnunk. Igen, ezek a törekvéseink a túlszaporodás okai de beletörõdni a kiszolgáltatottságba és elfogadni azt a keveset amit a környezet nyújt egyáltalán nem jellemzõ az emberi fajra. A természet egy relatíve jól mûködõ rendszer amelyik képes regenerálódni és NAGYON lassan fejlõdni. Mi is tudunk mûködõ komplex rendszereket kreálni (ha van Isten, akkor most agyoncsap egy villám amiért ilyesmiket írok :D) elõbb-utóbb az ember szükségszerûen le fogja cserélni a készen kapott környezetét egy jobb sajátra aminek a mûködését és a fejõdését teljesen magához tudja igazítani. Nem kell félni és imádni a Természetet mert akkor sohasem fogunk túlnõni/túllépni rajta (Na ERRE céloztam a Niezschei idézettel)
"Egyáltalán nem ezt mondtam. A kifogásolt rész a fent taglalt technokrata szemléletmódnak szólt, a statisztikák oltárainak (Nekünk jó, akkor jó. Máshol rossz, de statisztikailag van fejlõdés ott is, tehát megint jó)."
Márpedig akár ez is lehet a jövõnk (vagy inkább valszeg ez lesz a jövõnk), sokan ráfaragnak de a kevesek továbbviszik a zászlót. Tény, hogy jelenleg töb mint 6 milliárd ember él a Földön és a túlnépesedés már leállíthatatlan mert senki se tud most(!) elõállni a megoldással. ("Mi lett volna ha..." meg "Ezt akkor szúrtuk el amikor..." jellegû megszólalásokból ugyan sok van de mivel megoldást nem nyújtanak a fennálló problémára ezért ebbõl a szempontból lényegtelenek) Ez az állapot egy ideig még fenntartható de az összeomlás elkerülhetetlen. A hatása viszont korlátozható hogy ne legyen globális, a természet újra ránkerõszakolja az akaratát de remélem (vagy inkább hiszem) hogy ez lesz az utolsó ilyen húzása amit el kell viselnünk a jelenlegi kiszolgáltatottságunk miatt.