Biztos hogy jó lenne? Vagy egyáltalán lehetséges lenne? Sztem az emberiség még egyáltalán nem áll készen arra, hogy minden egyed szintjén képes legyen felnõttként viselkedni (majd késõbb persze, de az még messze van) ezért addig magasabb, társadalmi szinten kell ráerõltetni (ha kell akár ráerõszakolni) az egyes emberekre a civilizációt hiszen végsõsoron az Emberiség nem az egyénekrõl szól hanem a faj összességérõl.
Egy éretten gondolkodó civilizációban nem kéne semmit ráerõszakolni senkire, ez szükségtelen lenne a józan belátás miatt. Ha te már az alapokat is kényszerre építed, akkor abból soha nem lesz józan belátás. Legfeljebb ellenállás a kényszer ellen. Persze ha szántszándékkal erre játszol, akkor mûködhet a dolog, de jóval több energiát igényelne egy ilyen rendszer fenntartása, mint egy belátásra építõé. Egyébként azt egy szóval sem mondtam, hogy ez egyik pillanatról a másikra menne.
Az emberiség pedig valóban faj -érdekes, itt milyen jól tudod beilleszteni a biológiai képbe az emberiséget, mint fajt-, de a társadalom nagy társasjátékát -melynek semmi köze a fajhoz, mint meghatározáshoz- egyének alakítják és szenvedik el vagy éppen élvezik.
Meglehetõsen zavarnak egyébként a hozzászólásodban a "rá kell erõszakolni", "ráerõltetni" szavak. Hisz végül is "az emberiség nem az egyénekrõl szól..."
Jó, hogy nem tetted hozzá: A statisztikák szerint remek esélyünk van rá. Gyanúsan despotizmust érzek itt készülõben. Ez itt, így pedig ugyanolyan szûklátókörûnek látszik, mint akármelyik másik. Volt már belõlük néhány... :)
A természet fejlõdik de nagyon lassan, az egyensúly fenntartása csak akkor lenne lehetséges ha a természethez igazodva mi is ilyen lassan fejlõdnénk de egyáltalán nem törvényszerû hogy ez a fölöttébb frusztráló (és a mai fogalmak szerint vett embertõl teljesen idegen) út az egyetlen választásunk.
Egyrészt az idõ rendkívüli relativitása miatt ez az állítás nem helytálló (Az egér és az elefánt is a természeti rendszer része, életük mégis gyökeresen más belsõ rendszer szerint épül fel. Az egérnek másfél-két évbe kell belesürítenie (és bele is süríti) mindazt, amit az elefánt százegynéhány évet felölelõ élete nyújthat és teljesnek is érezheti, mivel anyagcseréje/idõérzéklése jóval gyorsabb az elefánténál. Az, hogy egy meghatározott élõlénycsoport meghatározott bioritmusban -mely eltér más élõlénycsoportok bioritmusától- meghatározott rendszert alakít ki, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem tud beépülni a globális, minden élõlénycsoportot magába foglaló természeti rendszerbe.
A természetet nem lehet technokrata szemlélettel vizsgálni, kiporciózni és feldarabolni...nem természetes... :)
Elméletileg persze lehet, de az összetettség miatt ismét általánosításra kényszerülnénk, amivel ugye elvészne a tények jórésze, torzulna a valóság.
Másrészt egyáltalán miért kéne felvennünk a globális természeti rendszer bioritmusát, ha együttmûködhetünk vele úgy is, hogy közben megõrizzük a sajátunkat?
Ami-most-van-az-nem-stagnálás, a világunk folyamatosan fejlõdik.
Érdekes, akkor miért töltenek a háziasszonyok ugyanannyi idõt házimunkával, mint a hatvanas években, dacára a mûszakicikk-seregnek? :)
Viccet félretéve: Picit feljebb azt írtad, hogy nagyon lassan fejlõdik világunk. Utána azt, hogy folyamatosan és ez nem stagnálás. Mivel az idõ relatív, honnan tudod, hogy ez a számunkra érzékelhetõ idõszeletke nem stagnálás-e? Egyáltalán mi a nagyon lassan? És miért folyamatosan? És milyen 'világunk'? Természeti rendszerünk, civilizációnk, galaxisunk vagy világegyetemünk?
Akkor most hogy is van ez?
Megint azok az általánosítások...
A nihilizmus a "semmit se tegyünk mert úgy sincs értelme" mentalitás ami sztem igazán nem jellemzõ a mai világra.
A "semmit se tegyünk mert úgy sincs értelme" és a "semmit se tegyünk ellene, mert úgy sincs értelme" gyakorlatilag ugyanazt jelenti (Talán annyi árnyalatnyi különbséggel, hogy az egyik aktív a másik pedig passzív nihilizmus. Az aktív hagyja magát sodortatni, a másik egy helyben huppan le. A lényeg viszont sajnos ugyanaz.).
Hisz nincs mit tenni -vissza nem mehetünk, más lehetõség meg úgy sincs-, menni kell elõre, szaporán szaporán, elbukni, felkelni, menni, menni elõre, csak elõre, elõre...
Mivel a személyes életem meglehetõsen véges és rövid így annak az eszmének és rendszernek szentelem az energiámat amelyik éppen aktuális hiszen itt és most élek és tudok vmit is tenni, a majd a távoli jövõben beköszönõ új és jobb rendszerek lehetõsége legfeljebb csak erõsebben motivál az elõbb írt odaadásra, célt ad amiért megéri dolgozni. Végsõ soron én is több rendszerben hiszek :)
Már megint ez a gyerek-mentalitás. Valamibe feltétlenül kapaszkodni kell, hogy élni tudjak. Valamire támaszkodnom kell. Muszáj, hogy valami írányítson. Ez pedig csak és kizárólag az orrom elõtt lévõ dolog lehet, hisz milyen szörnyû lenne kapaszkodók nélkül élni, szabadon gondolkodni, más rendszerekhez idomulni, esetlegesen létrehozni egyet akár tudatosan, akár önkéntelenül, vagy segédkezni a létrehozásában tudatosan ill. önkéntelenül. Anélkül, hogy valaki irányítana és anélkül, hogy valakit irányítanék.
Azt nem lehet. Valamibe kapaszkodni kell. Nincs mit tenni...
Az emberiség maga állítja fel tulajdon korlátait és nem mer túlnézni rajtuk.
Pont hogy genetikailag lennénk képesek a számunkra ideális környezetben 100-120 évig élni de a környezeti hatások és az azok kivédésére létrehozott egyelõre nem elégséges technikánk hiányosságai miatt kell a "gyári szavatosság" elõtt meghalnunk.
Nincs számunkra ideális környezet. Nincs olyan, hogy ideális környezet. Az elméletben van. A valóságban sosem létezett. Addig élünk, míg az életünkben elõidézett kölcsönhatások engedik. Ha génállományunkat mankókkal még tovább gyengítjük, a kölcsönhatásokat -példaképp a rezisztens baktériumokat és az antibiotikumok már-már vallásos áhitattal való fogyasztását is felhozhatnám- végzetesre élezhetjük, ez ilyen egyszerû.
Nem problémát kell megoldanunk -elkerülõ, kivédõ technikákat próbálgatni-, hanem megoldanunk a problémát és tanulnunk, fejlõdnünk kell belõle, hogy eme tudásunkat felhasználhassuk a jövõ problémáinak felismerésére, elkerülésére.
A természet egy relatíve jól mûködõ rendszer amelyik képes regenerálódni és NAGYON lassan fejlõdni.
Ismét helyben vagyunk. Relatíve jól mûködõ? Nagyon lassan fejlõdni?
Ej-ej... :)
Mi is tudunk mûködõ komplex rendszereket kreálni (ha van Isten, akkor most agyoncsap egy villám amiért ilyesmiket írok :D) elõbb-utóbb az ember szükségszerûen le fogja cserélni a készen kapott környezetét egy jobb sajátra aminek a mûködését és a fejõdését teljesen magához tudja igazítani.
Ez bizonyítaná a legjobban, hogy mennyire képtelen az ember bármiféle rendszerrel is együttmûködni. Ha más rendszerekkel nem vagyunk képesek, akkor a sajátunkkal még kevésbé.
Fajunk korcs mivoltának ékes példája.
Tény, hogy jelenleg töb mint 6 milliárd ember él a Földön és a túlnépesedés már leállíthatatlan mert senki se tud most(!) elõállni a megoldással.
Hiába, nincs mit tenni, fölösleges hadakozni ellene, ez van.
Ahhoz képest, hogy nem vagy nihilista, egész kis kollekciónyi "nics mit tenni"-t produkáltál eddig.
A hatása viszont korlátozható hogy ne legyen globális, a természet újra ránkerõszakolja az akaratát de remélem (vagy inkább hiszem) hogy ez lesz az utolsó ilyen húzása amit el kell viselnünk a jelenlegi kiszolgáltatottságunk miatt.
(sajnos ez így elég kegyetlenül hangzik :(
Ne haragudj, de bwahahahaha!
A technokrata szent irtózata -nyakonöntve egy jó adag paranoiával- a csúf, velejéig romlott és alapvetõen gonosz természettõl. Hahahahaha!!