Egyébként a legveszélyesebb a "most már nincs mit tenni" és "ez van" típusú gondolkodás. Mindig lehet mit tenni. Ha már a bolygónkért nem -ami életet adott neked, ami miatt létezhetsz-, legalább magunkért.
A technika, mint az uralom egyik eszköze valós veszélyeket rejt, de a leginkább aggasztó tulajdonsága még a használói elõtt is rejtve marad, a tespedés, változatlanság.
A fotelból megnyomott piros gombbal tényleg pusztulást lehet elõidézni - fizikálisan. Az igazi baj mégis a fotel és a piros gomb. Régesrég kimutatták (elegendõ bárhová nézni a környezetben), hogy a változatlanság, globalizáció megöli a fejlõdést és ezáltal az életet magát. Az internet a legrosszabb. Az itt elhangzó eszmecsere látszólag mindnyájunk fejlõdédére lehet -pont ezért veszélyes, az ártalmatlan kinézete miatt-, valójában azonban csak egy homogenizált tudat kialakulásához vezet, ahol mindenki ugyanazt gondolja és cselekszi majd, környezettõl függetlenül.
Az ember öntudata révén kiemelkedett biológiai környezetébõl -habár ez nem igaz, míg születnek és meghalnak emberek-, szakított annak kihívásaival és a technológiát használja a kihívások, változások kiküszöbölésére. Ugyanakkor ezzel éri el azt is, hogy biológiailag feljõdésképtelen, a környezet változásaira reagálni nem képes korccsá váljék.
Hiába tagadja az ember Haxoror, hogy a természet része, mert attól még az, ugyanolyan bilógiai lény, mint egy páfrány vagy egy meztelen csiga. Az egyik legviccesebb emberi tulajdonság a tények ellenében való makacs tagadás, mintha az bármin is változtatna.
Végtelenül mulatságosnak tartom a félelmedet, hogy az ember egyszer talán "ismét" a természet része lesz. Úgy is lehetsz valaminek a része, hogy írányítod. Minthogy minden csúcsragadozó írányítja környezetét, de az egyensúly érdekében a környezet is irányítja õt, ha az egyensúly ellen tesz.* Az emberi tudatosság/intelligencia makacs elképzelése, hogy csak úgy lehet szabad, ha teljesen uralhatja a környezetét. Leszûrhetné már végre azt a tanúlságot, hogy mindenkinek jobb lenne, ha ésszerûen uralkodna, nem ostobán. Ha már egyszer intelligencia...
*ez egyébként nagyon jól megfigyelhetõ az elnyomáson alapuló rendszereknél is. Minél inkább fél a vezetés az egyensúly visszaállításától, annál nagyobb pressziót gyakorol a rendszeren belül élõkre. Ez az ostoba elgondolás ugyanakkor csak azt eredményezi, hogy a fokozódó presszióra fokozódó egyensúlyvisszaállítási törekvés lesz a válasz, míg a rendszer össze nem roppan az egyik vagy a másik irányba. Korunk rendszere szintén ezt teszi, de látszatkeltéssel, hamis értékek bevezetésével kordában tudja tartani az egyensúlyi törekvéseket -egy ideig. Ha viszont mindezt az energiát inkább egy olyan rendszer kiépítésébe fektetné, mely egyensúlyban van környezetével és saját pólusaival, sokkal maradandóbbat -ebbõl következõleg önmaga számára jóval gyümölcsözõbbet- tudna alkotni.
Remek volt az a rész a #69-ben: Voltak olyan rendszerek, melyekben nem a nép szolgálta az uralkodót, hanem fordítva. Ugyan ez csak az egyik szemszögbõl láttatja a dolgot -a nép-, mégis a kívánatos állapotot tükrözi, mivel az uralkodó szemszögébõl meg õ birtokolta a hatalmat. Valójában senki sem irányított, hisz az egyensúlyt tartották fenn, mégis mindegyikük irányított, így kicsinyes emberi hatalomvágyuk is teljesült. Az ideális emberi rendszer...