Magyarok...tudjuk-e ?
Légy büszke Magyar !
Tudjuk-e
, hogy a 895-ös III.
Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha
összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16 000 000 ),
akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növeltük a
magyarság lélekszámát.
A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és
ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5
szeres növekedést jelent.
Tudjuk-e
, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak
volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére,
már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal ?
Tudjuk-e
, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen
szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a mûvelt;
angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott
nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és
szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi
forgatagba!
Tudjuk-e
, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a
200 000. magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A
80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni.
Tudjuk-e
, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik
a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még nyelvtani
szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudjuk-e
, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús megfõzésének
módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött
húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a darabolást, a
fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû ízek mellé mi
hoztuk az erõs ízt ételeinkben.
Tudjuk-e
, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk
magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg
Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes
sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk kerül a világnak erre a
részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhûen akar a
skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya
alá.
Tudjuk-e
, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal
rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl?
Tudjuk-e
, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is
nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya
fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica
fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti,
hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell
tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
levédték elõttünk.
Tudjuk-e
, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis õket
hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa
Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
Tudjuk-e
, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi 720-ból, a
második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez .
Tudjuk-e
, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és Németország tõlünk
vette át?
Tudjuk-e
, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a
világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és
jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik tönkrementek, elhasználódtak.
Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy
szó sem esett a magyarok õsi hitérõl.
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem
hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy
magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza,
abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak
Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája
mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek
nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel
velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter
Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják
családjaikat?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István )
Küldd el minden Magyarnak e levelet, hogy senki ne szégyeljen Magyarnak
lenni!