Atyaisten. Ezek után 100%-ban biztos vagyok, hogy az alapok is hiányoznak nálad, mert olyan butaságot írtál le, hogy egyszerûen a fejemet fogom. Elképesztõnek tartom, hogy atomfegyverekrõl és reaktorokról írsz, mikor a nukleáris 2x2-õt sem ismered jelek szerint.
Cseronbilban nem volt nukleáris robbanás. Az ugyanis fizikailag lehetetlen, mert ahhoz legalább 40%-os tisztaságú U-235 kell és abból is vagy nemtom hány kiló. 95%-os tisztság környékén kell kb. 13 kg, ha jól emlékesz és még igen jól szabályzott neutronforrás és össze is kell lõni jellemzõen két uránim tömböt, hogy a kritikus tömeg meg legyen és ne vigye szét maga a láncreakció a robbanófejet (nem biztos, hogy kell összelövés). Ezek közül egyik sincs meg ahhoz, hogy a a kellõ sokszorozási tényezõ meglegyen egy olyan láncreakcióhoz, ami egy nukleáris robbantáshoz is kell. Az rektorban meg nem csak uránium volt, Pu is. A Pu esetén meg halálpontos implózió kell, magában soha nem fog láncreakció beindulni úgy, ahogy te álmodod...
Akkor röviden, hogy mi volt Cseronbilban. Anno fejbõl írtam, de elmentettem a szöveget.
Csernobilban RBMK típusú reaktor volt ami a volt Szovjetúnió tagállamain kívul nem található meg sehol és ott is nagyon komolyan át lettek alakítva, hogy alapveto kezdvezotlen tulajdonságai megváltozzanak a rekatortípusnak (pozitív visszacsatolás). Többet le is állítottak közülük és az üzemeltetést és a személyzet kiképzését is igencsak átdolgozták a baleset után.
Az RBMK reaktor tervezési koncepciója abból indult ki, hogy egy olyan rekatort akartak tervezni amiben muködés közben lehet cserélni a futoelemet. Ez miért is volt jó? A plutónium az urán bomlási sorában viszonylag elöl van. Tehát megfelelo idoben kivéve a hasadó anyagot fegyverminoségu (persze kell még vele dolgozni) hasadóanyag nyerheto. A vicc az, hogy mire elkészültek addigra az szovjet atomarzenál gyakorlatilag kiélpült és már nem lett volna rájuk ezekre szükség...
Ez a fajta reaktor más típusú moderátor használt, mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok, mint pl. Paks. Alapvetoen különbözo konstrukció.
Akkor a konstrukcióról pár szót. Az RBMK reaktor pozítív visszacsatolással rendelkezik ami azt jelenti, hogy hutoközeg szökése estén a teljesítménye no. Ez alapvetoen gáz. Nem kicsit, nagyon. A másik, hogy a hutoközeg képes elforrni és nem kétkörös a rendszer, hanem "1,5" körös. Kicsit hibrid a drága. A moderátor grafit ebben a típusban. A hagyományos nyomottvizes reaktorok (lásd paksi) kétkörösek. Tehát a reaktoron átáramoltatott nagynyomású víz (több száz atmoszféra nyomáson) még több száz fokon sem forr fel. Ez a primer kör. Ez a víz egy hocseréloben adja át a homennyiségének egy részét a szekunder körnek, ahol vizet forralnak és megy a turbinára.
A létezo legsúylosabb baleset egy a primer körben bekövetkezett törés. Ekkor a radioaktív víz elszöikik a tartályból goz formájában. Mi játszódna le ekkor tömören? Nos, ennél a típusnál viszont víz a moderátor és hutöközeg is egyben. Azt tudni kell, hogy a hasadáshoz "lassú" neutronok kellenek, a "gyors" neutronok nem jók. A víz lassítja le a neutronokat. Persze természetes bomlás a hasadványokból még zajlik és ez még termel hot, de ezt már lehet kontrollálni, nem száll el a cucc.
Akkor jöjjön a tényleges baleset. A balest gyakorlatileg egy elrontott kísérlet és nem üzemszeru muködés közben következett be. Ezt sajnos sokan nem tudják. Ráadásul a kísérlet közben több szabályt és eloírást súlyosan megszegtek.
A kísérlet célja "vicces" módón épp egy baleset idején bekövetkezoo lehetséges biztonsági procedúra tesztje lett volna. Az lett volna a cél, hogy egy esetleges elektromos hiba esetén a hutovíz keringetést hogyan lehetne megoldani a reaktor számára. Tehát arról van szó, ha a turbina valamiért nem termelne áramot - az eromu saját muködéséhez is termel áramot - akkor is legyen hutve a reaktor. A terv az volt, hogy a még pörgésben levo turbia mozgásienergiáját hasznosítanák addig, amíg be nem indulnak a tartalék dízelmotorok amik erre a célra szolgálnak.
A gond az volt, hogy a kísérletet normál fogyasztás mellett nem lehetett megcsinálni, el kellett halasztani estére. A külön err a kísérletre kirendelt mérnökök viszont csak napközben voltak ott, aztán hazamentek. Este megkapták az engedélyt és balga módón belekezdtek, de olyan képesítésu emberek, akiknek nem szabadottt volna.
Innentol tömörre veszem és nem is emlékszem fejbol mindenre (eddig minden onnan lett írva). Szóval elkedtek a grafit szabályzó rudakkal játszani és a reaktor teljesítménye egy ideig valóban azt is tette amire ok számítottak. Már ekkora le volt kapcsolva több biztonsági berendezés is. Csakhogy vagy egy sajtos jelensége ezen reaktor fajtának amit "xenon mérgezésnek" hívnak. Teller Ede ezért is tiltatta be az USA-ban, hogy ilyen reaktorok épülhessenek.
A teljesítmény elkezdett ide-oda ugrándozni, a grafit rudakat is elkezdék össze-vissza mozgatni. A vége az lett, hogy a reaktor a névleges teljesítményének kb. 0,1%-rol felugrott 10000%-ra. Ekkor már a dolog megállíthatatlan lett. Ekkor még megpróláták az utolsó kétségbeesett lépést, beejteni a szabályzó rudakat a reaktorba, hogy megállítsák a szabályzott láncreakciót. Csak éppen a nagy ho miatt a rudak alagutai eldeformálódtak és nem estek be. (Azért használtak ejtést, mert a gravitáció mindig muködik, nem lehet kikapcsolni és nem hibásodhat meg).
A hutõvíz igen gyorsan elforrt nagynyomású goz lett belole. Igenám csak ott voltak az RBMK reaktor nagy grafittömbjei olyan módon, hogy a goz érintezhetett vele, ahogy más reaktroba nem...
Akkor egy kis kémia. Mi is volt régen a városi gáz? Igen, pont az ami ott volt bent... Az eredmény? BAMMMMM! A rektor ekkor szállt el. A több száz tonnás rektorfedelet több száz méterre találták meg darabokban. Asszem két robbanás volt. A radiokatív grafit meg égett napokig és terítette ez terítette szét a szennyezést. Hát durván ez történt.
A katasztrófát az súlyobította, hogy a rekatorok körül normál esetben 5 vagy több biztosági réteg van, ezek a mérnöki gátak. Pénzhiány miatt ezen gátak közül többet kispóróltak. Zseniális ugye? (Az eromuuvek alapveto tervezési elve, ha gáz van 'nem baj', ha sugárzás szabadul ki, csak az eromu épületén belül maradjon. Azért olyan masszívak az eromuvek amilyenek.
Mi levonandó tanulság?
- Képzelten emberek (egyszeru mezei tecnikusok) akartak egy olyan dolgot
csinálni amit nem kellett volna. Talán nem kellett volna...
- Milyen biztonsági rendszer az amit ki lehet kapcsolni? Semmilyen. Ma már ez technikailag lehetetlen, új alapokra van helyze a reaktorok biztonságtechnikája. Nyugaton már akkor is más volt a szint és ma már régen túl van haladva ez a szint.
- A szovjet vezetés miatt lehetett csak ilyen reaktorokat megépíteni, sehol máshol nem épültek ilyenek, csakis politikai nyomásra. Aki tiltakozott az sejthetjük, hogy hol és miként végezte...
- Ma már sziumlációs megerosíto tréningeken kell részt vennie a rektor kezelo személyzetének. ahol vészhelyzeteket és balesteket gyakorolnak.
- A reaktorok biztonsági szintje (az összesé) már rég túlhaladta azt ami 20-30 éve volt.
- Az RBMK reaktorokat (ami maradt még) elég masszív ráfordítással átalakították, hogy pozítiv visszacsatolás nem legyen, hanem "0" stabil állapotot érjen el baj esetén.
- Ehhez hasonló baleset nem történhet meg a többi fajta reaktorban, mert azon rektorok biztonságát természeti törvények garantálják. Teljesen más konstrukciós elv szerint épültek.!!