A teljesítményalapú bérezés akkor mûködõképes, ha tudod valamihez kötni, amit mérni is tudsz. (Pl. egy sales-esnél ez egyszerûbb.) IT-ban nehéz azonos nehézségû és méretû egységekre bontani a taszkokat, hogy mérhetõ legyen (vagy mindenhez egyesével pénzösszeget rendelni?, ez is idõ) Pláne, ha jelentõs mennyiségû tervezés is van benne. Szerintem is az lenne a legjobb, ha így mûködhetne, de még nem sikerült rájönnöm, hogyan :). (Egy helyen hallottam, hogy fejlesztõkkel csináltak ilyen próbajáratot :)). Úgyhogy én inkább az olyan motivátorokat kedvelem, mint pl. pingpong-asztal (érdekes módon, amikor volt, minden idõre meglett, még roppant súlyos határidõ esetén is), a hajcsár módszer ellen pedig a többség automatikusan védekezik és a szükséges minimumra törekszik, amivel még nem piszkálják (ez alap-pszichológia, nem mai találmány). De ehhez bizonyosfokú érettség kell, mind a management mind az IT-kopácsok részérõl :). És még erre jönnek rá a kulturális eltérések (elvárások, szokások), ami IT-ben elég intenzíven elõjön, gyakoriak a vegyes team-ek.