Jó öreg Pareto? :) Én még csak 3-4 éve melózok, de megjártam pár kultúrkört, hát elég nagy a szórás. Egy olyan emberrel találkoztam, aki hasonlóképp állt hozzá, mint Te, hogy nem fekszik be a vevõ 2 hónapos határidejének (ez a "sales"-hozzáállás, amikor nem tudjuk mit tudunk teljesíteni, de eladunk bármi áron), hanem ki meri mondani, hogy biza egy teljes átállás az pár év. (A végén ugyis annyi lesz, csak kérdés ki fizeti ki a különbséget.) Ekkor jön a klasszikus manéger-mese, hogy 9 nõ egy hónap alatt megszül egy gyereket, tehát tegyünk rá még több embert a projektre. Na, ilyen hozzáállásból láttam a legtöbbet :).
A dokumentáció már megint más kérdés, sajnos láttam olyan is, amikor a specifikációt direkt a megrendelõ csinálta pocsékra, hogy ha bármi probléma lenne, ne neki kelljen fizetni. Manéger-gyerek meg nem értette, aláírta, beszívtuk :). De ebbe ne menjünk most bele, ez külön mûfaj és nem kapcsolódik szorosan a munkahelyi légkör témához.
Ennek az egész alul/túlfoglalkoztatásnak ált. egy eredménye szokott lenni: rövid távon anyagi vonzatai vannak, hosszútávon nõ a "hiányzás", majd a fluktuáció. Romlik a közhangulat, még tovább nõ a fluktuáció, stb-stb. Nem éri meg az a kis ráfordítást és odafigyelést az elégedettség? Tényleg olcsóbb egy új "jó munkásember" beillesztése? Másrészt, az IT is a munkaerõpiacon válogat, szerintük az elégedetlen ember nem mond semmit az új munkahelyén meg a haverjainak?