A „hadd mondjam meg” likvidálása; ezen belül is a „hadd” szó igazságtalan leváltása az ebben a formában jelentés nélküli „hagy”-ért. Az ok és az eredet bizonytalan. Valószínûleg a „hagyd, hogy elmondjam”, és a hagyj már békén, hadd mondjam végre el” keresztezésébõl született.
Elõször az ország sorsát irányítani szándékozó politikai elit (talán Horn Gyula vezetésével) kezdett „hagyozni”, aztán az értelmiség, majd az egyetemisták, és szivárgott egyre lejjebb, addig, hogy mára szinte az egész ország ezt beszéli. De hát mi az a „hagy”, ha se nem „hagyj”, se nem „hagyd”? Ráadásul még a „hadd” nyomatékosító és felszólító ereje is hiányzik belõle. A hagy ige újkori értelmezése?
Az erõszakos hadd lágyítása? Egy esendõ felszólítás, kérés? (Naaa, hagy én is!) Rejtélyes. Mert ebben a formában leginkább az „elhagyáshoz” van köze, s nem az „engedéshez”, amit pedig ki akarna fejezni. A legzavaróbb viszont, hogy még megszemélyesítve sincs senki a mondattal (magamon kívül), hiszen nem tudjuk, hogy kinek is kell „hagy”-ni bármit. Neked? Nekik?
Aki így beszél, biztos tudja a helyes választ – gondolnánk, de nem így van. (Nem reprezentatív) felmérésünk szerint, a „hagyozók” túlnyomó többsége, ha megkérjük szépen, hogy írja már le azt, amit kimondott, hagyományos módon leírja, hogy „hadd” (mondjam meg). Na, ilyen nyelvújítást még nem látott a világ!
Mert igaz, van olyan, hogy másképp ejtjük, mint ahogy írjuk, de ez mégse ennek a kategóriának tûnik. Na, de mindegy. A nyelv változik. Idõnként rondán és értelmetlenül. Hajdanán Kazinczynak sem tapsolt mindenki. De amíg Bergendy István nem azt énekli, hogy „hagy fõzzek ma magamnak”, addig talán van remény a „hadd” rehabilitálására."