Régebben, a felfúvódásos modell elõtt valóban pozitív görbületûnek gondolták a teret. Viszont annak a modellnek sok elméleti problmája volt, pl. nem tudta megmagyarázni hogy miért pont annyi anyag van a világegyetemben, hogy az az összeomlás és az örökké tartó tágulás közti határon egyensúlyozzon. A felfúvódás a problémák jó részét meg tudta oldani, végül ezért lett elfogadott. És ne úgy képzeld, hogy a tudósok azonnal lecsaptak az ötletre, hogy ez majd jól megoldja a problémáikat, hosszú idõbe telt, míg elfogadták mint lehetséges modellt.
A közelmúltban egyébként mérések is alátámasztották az inflációs modellt, mivel ebbõl következik, hogy a tér inkább sík, és nem görbült. És pontosan ezt sikerült megmérni : WMAP
"Van két elmélet ami nem biztos hogy csõdöt mond, csak ha a világot úgy képzeljük el, ahogy az a bigbang-bõl következik, akkor ad hibás eredményt."
Ha csak ennyi lenne, akkor az õsrobbanást kérdõjeleznék meg. A gond az, hogy az elméletek határozottan megjósolják olyan objektumok létezését, melyek hasonló szingularitást tartalmaznak (fekete lyukak), és ezek tényleges létezése sem kérdéses már. Tehát az elméletekkel egész biztosan baj van, így az õsrobbanás elméletét egyelõre nem kell elvetni, hiszen a megfigyelések meg alátámasztják.
"Erre nem új elméletet dolgoznak ki/fogadnak el"
A XX. század nagyobb részében az elméleti fizikusok nagyobb része épp azzal foglalkozott, hogy azt a bizonyos új elméletet kidolgozza (kvantumgravitáció, húrelmélet, M-elmélet, ...).
"hanem kitalálnak egy az ezekbõl az elméletekbõl az adott világkép szerint NEM következõ eseményt, a felfúvódást, és azt mondják: igen ez megtörtént mert különben a világ nem létezne.;)"
A jelenlegi elméletek nem tiltják egy ilyen esemény bekövetkezését. De nem is várhatunk bombabiztos elméleti megalapozást, hiszen jelenleg nem nagyon van olyan elmélet, amire lehetne alapozni.