"Ez az "idõ" izé is csak a mi kis agyukból pattant ki, az egyik alappillére az összes további fizikai elméleteknek erre (és persze másra is) vonatkozóan."
Ezt nem egészen értem. Mi a baj az idõvel? Nem bonyolult dolog ez, tudjuk, hogy a fégy sebessége egy véges érték, következésképp a fénynek valamennyi idõre van szüksége, hogy a távolságokat megtegye, és ennek egyenes következmény, hogy ha nagyon távolra nézünk, akkor az a fény, amit látunk sok idõvel ezelõtt indult el, tehát a vizsgált objektumot egy múltbeli állapotában látjuk.
És mivel a fénysebesség sok fizikai képletben szerepel, még arra is képesek vagyunk, hogy több milliárd fényév távolságból is megmérjük a fénysebességet.
"mellesleg azt hogy a fény sebessége nem (mindíg,vagy biztos(?)) hogy állandó, meg nem én találtam ki, hanem (talán quantum fizikával kapcsolatban) hallottam nemrég, hogy vannak ezirányú új mért adatok stb., és ezáltal döl borul (majd) minden...."
Valóban, egyes mérések szerint milliárd éves idõskálán változik a fénysebesség. Viszont ez a változás nem túl nagy, és az elméletekbe belefér (sõt van amelyiket kifejezetten alátámasztja). Egyébként úgy tudom, ez a felfedezés még nincs megerõsítve, egyelõre csak lehetõség, nem tény.
"és igazad van (nem baj ha tegezõdünk?) az a 14milliárd fényév sugarú "látóhatár" és az abból megkapott eredmények is a fénysebesség állandóságán meg ilyen e=mc2 elméleteken alapulnak amelyek magukat igazolják vissza. tehát ugyanezek az elméletek mondják azt is hogy a fénysebesség állandó."
Ennél kicsit bonyolultabb a dolog. De nem is ez a lényeg. Én azt mondtam, hogy azok az adatok, amik alapján te leszóltad az elméleteket, épp azoknak az elméleteknek az eredményei.
Az a baj, hogy csak néhány elméletet és adatot ismersz, és azt is csak felületesen. Így nem tudod megítélni, hogy melyik állítás mennyire biztos.
"fraktál. mi az hogy fraktál? és most próbáld meg rávetíteni a világegyetemre."
Megpróbáltam, nem passzolnak össze.
"A végtelenségig lehet nagyítgatni oda-vissza."
Ez nem igaz. Egyrészt minden mérettartományban teljesen másképp néz ki a világ, másrészt magának a nagyításnak is vannak elvi, és gyakorlati határai. A gyakorlatban az atomok szintjénél a gyakorlati nagyítgatás kezd problémássá válni, mert a képek készítéséhez a céltárgyat részecskékkel kell bombázni, ami viszont problémás, ha a céltárgy mérete is ebbe a tartományba esik. Ráadásul a finomabb felbontáshoz kisebb hullámhossz kell, ami viszont nagyobb energiát, és így nagyobb rombolást jelent.
Az elvi határ pedig a Planck-hossz, ami alatt a távolság fogalma értelmetlenné válik.
"de azért is a végtelenségig, mert vissza tér önmagába tehát az erre vonatkozó elmélet, csak minden dimenzióra kiterjesztve."
Ez pedig egy mára már elavult elmélet. Ma a téridõt inkább síknak gondoljuk, legalábbis a belátható tartományát. Egyébként ennek semmi köze a nagyításhoz.
"megpróbálom "bután" leirni: az a 14milliárd sugarú gömb egy proton 10ezer trilliomod része, tehát ha sokáig nagyítgatom, a saját tarkómat fogom látni a mikroszkópban, mert az nem "másik" hanem EGY az egész."
Akárhogy nézem, ez elég nagy baromságnak tûnik. Lehet, hogy valamit nagyon félreértettél. Ha megmondanád, hogy ezt honnan vetted, az segíthetne.