Kiadó: még nincs Fejlesztõ: Calaris studios Stílus: FPS
”Há kik ezek a jómunkásembörök? És mijaza Wolfschanze? Há mijez itten? Csak nöm egy Mortyr2 klón? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!” Nem véletlenül kanyarintottam a fenti kissé furcsa intrót borzalmas cikkem elejére, ugyanis eme elõzetes alanya sok momentumban eléggé emlékeztet az általam nagyon várt, ám annál csúfosabb bukásnak ítéltetett Mortyr 2-re. Ennek ellenére én megadtam neki az esélyt, és biztosra veszem, hogy végig is fogom majd vinni anno mikor megjelenik...
Alig gyógyultam ki a MOrtyr2 által okozott súlyos elmebajból, máris itt a következõ Hitleres game, melynek áldozatává válhatok. Nem fogok elõre inni a medve bõrére, így egyelõre kénytelen vagyok hinni a hivatalos forrásokból származó pletykáknak, és az elsõ képeknek, melyek nem túl impozáns voltuk ellenére annyira le tudták kötni a figyelmemet, hogy meg is adták számomra a kezdõ lökést eme kis iromány összetákolásához.
Már a bevezetõ sztori is kitûnik a szürke átlagból, és hihetetlen mélységekbe igyekszik kalauzolni a játékost. A történet szerint mi egy bátor fiatal katonát, Claus Schenk stauffenbergi lakost testesítjük meg a játékban, aki a német hadsereg szakácsaként már többször bizonyította vitézségét az Észak-afrikai hadjáratok során. A mi kis Clausunk éppen vígan fütyörészve fõzögette a század számára a napi betevõ vacsorát, mire egyszercsak jódolgában egy érdekes
gondolat gõze csapta meg az orrát, miszerint ezzel a háborúval bizony valami nem stimmel. Mindenütt, ahol csapatával eddig járt, csak az értelmetlen pusztítás, öldöklés, kegyetlenség bûze árasztotta el a csatatereket. Claus bepakolván kis hátizsákját, és kuktasapkáját földhöz vágván hosszú útra indul, hogy derék führerével egy barátságos kis fõbe lövéssel nyomatékosítsa rajta a háború mielõbbi befejezésének igényét.Egyelõre ennyi, amit tudunk a történetbõl, de ebbõl is látszik, hogy valószínûleg nem a forgatókönyv megírásán izzadtak a legtöbbet Calarisék derék bakái. El sem tudom képzelni, hogy lehet éjt nappallá téve ennyi baromságot kieszelni, de nem csodálkoznék, ha valami eszement eszelõsnek az a szikra pattanna ki a fejébõl, hogy bizony ezt az ötletet akár meg is lehetne filmesíteni.
Az egész játék érdekessége, hogy ez a bizonyos Claus Schenk állítólag valós, élõ személy volt, és hõstettei sem csak kitalációk. Többször is szembeszállt a náci hadigépezettel - tehát sokakkal ellentétben hamar kinyílt a csippája -, egyedül a Hitler megölése a kamu a történetben, hiszen mindannyian tudjuk, hogy õ rengeteg viszontagság után végül öngyilkos lett feleségével, Eva Braun-nal együtt.
Na de lássuk már végre ezt a szerencsétlen játékot, hiszen róla eddig még egy szó nem esett. Kezdeném elõször is a felhasznált technikák ecsetelgetésével, mivel a szerzõk úgyis rengeteg szépet mondanak el róla, lesz mivel betelítenem a karakterszámot. ;-)
A játék szívében egy saját fejlesztésû motor, az IC nevû grafikus engine dobog, mely a fejlesztõ cég eddigi egy játékában szerepelt, és nem mondanám, hogy
hasraestem tõle. Persze lehet, hogy most itt a változások kora, ígérnek itt kérem szépen bump mappingot, részecskerendszert (materials, különféle gõzök, gázok megjelenítése), ködöt, tükrözõdést, napfényt, teljesen valósághû vizet (tény ami tény, az egyik screenshoton tényleg egészen pofásan néz ki a csatorna vizének animálása), élsimítást, hihetetlen fizikai engine-t (melytõl magunk is eltáthatjuk a szánkat a hivatalos weboldalon található aprócska animáció segítségével), 5.1-es hangzást, illetve tökéletes Ai-t, mely gondolom a Half-life 2 szintjét azért el fogja érni (aki nem tudná: a combine katonák felrobbantják egymást, beleakadnak a falba, szegény szerencsétlen szörnyek pedig felénk közeledvén maguktól belesétálnak az elõttünk álló feneketlen lyukba). :-). E tekintetben momdtak még újabb okosságokat, például hogy a katonák képesek összehangoltan támadni, gyógyítják magukat a náluk levõ kötszerrel, illetve tudnak tárazni és fegyvert váltani. Hurrá.
Mivel a tisztelt alkotók nem nagyon akarództak bõvebb információkat kiadni szerény portékájukból, azzal kell beérnünk, amink van. Tehát folytassuk a beszámolót a gyilkolásra alkalmas szerszámok rövidke kivesézésével. Mivel ez is ugyanaz a második világháború, az összes fegyvert viszontláthattuk már más hasonló alkotásokban, de azért röviden ecsetelhetem a 8 felvehetõ célszerszámot. Nos hát, lesz majd egy Walther P38 típusú kis pisztolyunk, mellyel elsõsorban az ellenfél nyakán található hatalmas pattanást érdemes becélozni, és máris biztos halál
a jutalmunk. Mivel ez egyben a kezdõfegyverünk is, más esetekben ne nagyon várjunk hathatós eredményt. Kissé nagyobb biztonségérzetet nyújt majd kezünkben az Mp40, a német hadsereg általános gépfegyvere, melyet eddig minden jelentõsebb WW2-es gammában megtalálhattunk. A mauser 98 dugattyús puska funkciója kicsit eltér az Mp40-étõl, ugyanis ez egy rendkívül pontos és halálos, ám cserébe sorozatlövésre alkalmatlan fegyver. Szintén sok más játékben szerepelt ez a modell is. Az MG42 tulajdonságait gondolom nem kell ecsetelnem, ha sikerül felállványoznunk, szépen végigpusztítgathatunk vele mondjuk egy kisebb folyószakaszt. A k43 mesterlövészpuska neve magáért beszél, a Panzerfaust-ot pedig értelemszerûen páncélosokra érdemes tartogatni. Vigyázni kell vele, ugyanis egyszer használatos, magyarul az egyetlen skuló kilövése után dobhatjuk is el. A nyeles kézigránát hasznosságát szintén nem kell ecsetelnem, a lángszóró viszont annál érdekesebb. Sajnálatos módon a hivatalos honlapon (a cikkírás pillanatában) nem áll még készen a fegymermodell, annyi ismertetõ tartozik hozzá, hogy 20 méterre képes a lángcsóváit köpni.
Cikkem eddigi kis szelete gondolom eléggé cinikusnak hat a kedves olvasó számára, nyilván nem érti, miért is merem
ajánlani mindenki figyelmébe ezt a játékot. Nos, az elsõ screenshotok engem magával ragadtak. Rendben, az én egyéni ízlésemet jellemzi, hogy a lehetõ legpocsékabb játékokkal is képes vagyok elszórakozni, ám eme termék esetében létezik néhány nem elhanyagolható fegyvertény is a sok idétlen elem mellett, ezeket szeretném csokorba szedni, elõször a negatív, majd a pozitív dolgokat. Lévén a játék nem teljes értékû árunak készül, így viszonyultam magukhoz a képekhez is. Szegény Claus eléggé furcsán fogja a keze ügyébe kerülõ eszközöket, a pléjernek olyan érzése támadhat tõle, mintha nem lenne ereje megmarkolni a csekély öt és fél kilós rakétavetõt... Az épületbelsõk (egyelõre) eléggé szegényesnek hatnak, viszont a fizikai engine kivitelezése okénak tûnik, gondolom úgy licenceltek hozzá mondjuk egy Havok-ot, minek is szenvednének saját maguk vele, ha mások jobban értenek egy fizikai motor készítéséhez. Remek ötlet, hogy néhanapján gépek húznak el a fejünk felett, a harctér közelében elsuhanó zeppelin látványa például nagyon pazar. A shotok alapján az épületek külsõ részeinek kidolgozása is O.K., már csak a belsõ szobákkal kéne behatóbban foglalkozni.
Õszintén szólva magam sem tudom megindokolni, mit találok vonzónak ebben a förmedvényben, de szeretném õszintén a kalapom emelni, és további folytatásra buzdítani a készítõket. Akiket a kezdeti 6 screenshot nem gyõzött meg, azok adjanak esélyt mondjuk a játszható demónak, annak megjelenéséig rengeteget változhat maga a koncepció is, s ha nem is újabb klasszikust üdvözölhetünk körünkben, okozhat még kellemes meglepetést ez a produktum is.
Várakozási faktor: 8/10
Parádés kis lövöldözõs szeánsznak tûnik, jónéhány hangulatépítõ momentum igyekszik felkelteni folyamatosan a játékos érdeklõdését. Ha másban nem, hát fizikában ütni fog.
Informatika és tudomány
