Veil of Maya, Betraying the Martyrs, Vildhjarta, Volumes, Structures
2012. május 14., Dürer kert
Aki nem jött tegnap a Dürer-be, az sajnálhatja!
Akkora bulit csináltak ezek öten, hogy az elképesztõ!
A sor kezdõdött a Volumes-al, akiktõl az este a legkevesebbet vártam. Meghallgattam az új albumot, a Via-t, de tényleg, talán a Wormholes és az Intake emelkedik ki… Ezt a kettõt viszont ügyesen el is lõtték. Kb. 4 számot játszottak, aztán léptek is. Egyáltalán nem volt rossz, jó számokat válogattak és jól adtak elõ. Az énekes egy kicsit gyenge volt véleményem szerint.
Aztán jött a Structures. Tõlük nagyon sokat vártam, az õ albumukat is többször meghallgattam, személyes kedvencem a Hydroplaning, az a szám nagyon üt. Ezt azonban nem adták elõ. Szar tracklisttel hozakodtak elõ, szerintem rendkívül repetitív volt, a legunalmasabb számokat gyûjtötték össze, így nekem nem tetszett a teljesítményük. Szintén kb. 4 számot lõttek el.
Következett az egyik ok, amiért elmentem a koncertre: Vildhjarta. Na õk aztán zúztak, mint a vadbarmok. Szerény meglepõdéssel konstatáltam elõször, hogy talán ennél a bandánál volt a legvisszafogottabb headbangelés és pogózás, majd megértettem. Ezek a srácok olyan zenét játszanak, amitõl az embernek földbe gyökerezik a lába. Végülis azt vártuk, mikor szakad ránk a plafon és nyílik ketté a föld alattunk :). Hétnél több számot játszottak hatalmas szerencsémre, természetesen a legjobbakat a Masstaden dalai közül. Imádtam õket!
A következõ nagyobb fellépõ a Betraying the Martyrs volt. Na, õ értük nagyon odavoltak, amit sokáig nem értettem, pár számot hallgattam tõlük, de nem igazán mutattam különösebb érdeklõdést utánuk. Próbálnak melodikus elemeket csempészni a death-metalcore-ba. Az õ zenéjük inkább bulizene, a strukturális felépítések változatosak, számok közben többször dobnak be 1-1 nagyon zúzós groove-ot, amire megindul a pogóroham. Nem voltak rosszak, de nem hallgatnám rongyosra õket. Sokat játszottak, nem számoltam, 8-10 szám környékén.
Nos, elérkezett az este csúcspontja, a Veil of Maya. No igen, õket egyszerûen nem kell bemutatni senki olyannak, aki bármennyire is képben van ilyen mûfaji téren. Akkora bulit csináltak, hogy majdnem sírtam örömömben. Az Eclipse-rõl kezdtek, de hálistennek csak az ütõs introt és még egy számot adtak elõ, utána pedig következtek a Nagyok. Ez a koncert egyszerûen tökéletesen a szájízemre lett hangolva, csupa olyan számokat játszottak, amiket kivétel nélkül imádok, s ráadásul majdnem az összeset le is játszották. Cirka 10 dallal készültek, olyanokkal, mint We Bow in its Aura, It’s Not Safe to Swin Today, Dark Passengers, Nemaste stb… Marc produkálta magát rendesen, hatalmas élmény volt találkozni és kezet fogni vele. Az egyik legkreatívabb modern gitárosnak tartom ebben a mûfaji irányvonalban. Mivel az elsõ sorból tomboltam, nem tudom biztosan, mekkora buli volt a hátam mögött, de amikor csak hátranéztem, hatalmas pogóõrület volt. Én is szanaszéjjel izzadtam mindenem. Az egyetlen idegesítõ elem az volt, hogy sok barom felugrált a színpadra, akadályozta az együttest, vetõdött, fényképezkedett… Nem értem meg, miért jó ez. Az, hogy az ember „fegyelmezetten” figyel és õrjöng, egyfajta tiszteletmutatás a banda felé. Teljesen elb.szták ezt a légkört ezzel az önzõ majomkodással…
Összefoglalva elképesztõ buli volt ez, az utolsó század forintot is megérte a jegy, még ha teljes áron is kellett megvennem a nyomorék eventim miatt (azt írták, csak a koncert napján lesz teljes árú a jegy…). Akármikor jön vissza Vildhjarta vagy Veil of Maya, én OTT leszek!