Hmm, hányszor piáltam már? Hát, nézõpont kérdése, mennyi elfogyasztását nevezhetjük annak, de mindenképp elég kevésszer. Viszont a piálásban az a rossz dolog, hogy oldja a gátlásokat, és blokkolja az agyat, emiatt minél többet iszol, annál nagyobb a késztetés, hogy többet igyál, és így eléggé oda kell figyelni, mi az, ami még nem túl sok, mert elég könnyû átesni azon a korláton, ami után másnap már igen rosszul vagy. Mondjuk, sajnos nekem vannak egyéb betegségeim is, amik miatt már a nem megfelelõ alvás után is elég rosszul vagyok másnap, erre a piálással még alapból rá lehet segíteni. Amellett, az ismerõsi körömben szerzett tapasztalataim alapján kifejezetten cikis dolognak számít, de rám jobban hat az alkohol mint másokra. Már egy deci pezsgõtõl elveszítem az egyensúlyérzékem viszonylag jó hányadát. Nem tudom, ez miért van, lehet, hogy elég sok "gyakorlás" után elmúlna, de az eddigi tapasztalataim alapján alig változna valamit. Emellett apám már 16 éves korától nagyon komoly alkoholista volt, amit az elmúlt egypár évben sikerült azért nagy nehez kordában tartania már, de nem volt kellemes kisgyerekként azt látni, milyen apám beszívva. És más emberekkel konzultálva, azthiszem nagy valószinûséggel egy alkoholista gyereke vagy alkoholista vagy antialkoholista lesz, a köztes állapot viszonylag ritka. Hát, én inkább ez utóbbit választom, az én gondolkodásmódom egyébként is az agy mindenhatóságán alapul.... Mármint az egész életem úgy épült fel kiskoromtól kezdve, hogy az eszem diktált.
Egyébként, egy régi tanárom mesélt egyszer, neki egy olyan betegsége van, hogy hiányzik valami enzim a gyomrából, ami lebontja az alkoholt, emiatt már egy pohár bor is halálos lehet neki. Nos, kiváncsi lennék rá, mások hogy gondolkodnak errõl, ez áldás-e vagy átok? Végülis, ha úgy nõsz fel, hogy tudod, hogy nem ihatsz rajtad kivülálló okok miatt, akkor szerintem nem is fog hiányozni az alkohol igazán...