Ez az eset ismét ékesen bizonyítja, hogy mostmár eljutottunk arra a pontra, amikor egész egyszerûen tényleg elvette a pénz az emberek (vagy mondjuk úgy: a döntéshozók) józan eszét.
"Egy 2003 januári ítélet indoklása szerint amennyiben ez törvényes lenne, akkor a tankönyvek eszmei és valódi értéke rövid idõn belül a nullára csökkenne és senki nem vásárolná õket, hiszen mindent meg lehetne találni az interneten."
Ez mégis ki a redvás f@szomat érdekel??? (most attól függetlenül, hogy hazugság, de még ha igaz lenne akkor is!) Ha az anyagi értékük nullára csökken, azt magasról leszarom. Nem azért találták fel a tankönyvet, hogy anyagi haszon legyen belõle, b@sszátok meg! Ezek még mindig nem értik, hogy lehet(ett) valaminek más célja is mint a közvetlen anyagi haszonszerzés...
De lássuk csak mit is mond még az ítélet: eltûnne az eszmei értékük is! Normálisak ezek???
Ez kb. olyan mintha én azt mondanám: az Odüsszeának és a Bibliának az eszemei értéke nullára csökkent, mióta nem kell egy-egy példány sokszorosításáért jogdíjjat fizetni Homérosz, illetve a próféták és az evangelisták örököseinek...Jajj elnézést, ezek után a könyvek után soha nem is kellett jogdíjat fizetni, tehát soha nem is volt ezeknek a mûveknek eszmei értékük!
Most szeretném röviden interpretálni ezt a bírósági ítéletet, csak hogy világos legyen mit is jelent:
Kurvára nem érdekel minket, hogy a tankönyvet mint mûfajt anno azért találták fel, hogy az egyszer már megismert/megtanult dolgok fennmaradjanak, és minél többen tudjanak belõle okulni; szóval hogy az emberi tudást terjesszék. Nem. Ami minket ebbõl az egészbõl érdekel az pusztán csak annyi, hogy idõközben ebbõl létrejött egy fasza kis biznisz, amibõl páran jó zsírosan meg tudnak élni, és nemhogymár ezentúl ne tudjanak...
Ami ennyire felb@szta az agyamat, az a szövegezés nyíltsága: végsõsoron azért nem lehet ezt a dolgot megcsinálni, mert akkor "senki nem vásárolná õket". Itt tartunk ma, hogy ha valamit "senki sem vásárolna", akkor amiatt valakit vagy valakiket el kell ítélni....Hát a kurvaélet!