Annak idején sok zenész álma volt, hogy egy napon az internet demokratizálja a zenekészítést online kollaborációkon és terjesztésen keresztül, megszûnnek a fizikai határok, összeomlanak a mûvészek közti hierarchiák, és a fû is zöldebb lesz. Sok ilyen kezdeményezés volt, a Cold Cut felrakott pár ingyenes hangmintát az oldalukra, a Future Sound of London ISDN-vonalon keresztül adott koncertet a stúdiójából, lehetett David Bowie- és NIN-számokat remixelni valamelyikük oldalán, már nem is emlékszem pontosan. Aztán minden figyelem a file sharingre és a hangmintákra terelõdött, és hírtelen mindenki a szerzõi jogi parákkal volt elfoglalva. Az internet vadnyugati kocsmává változott, ahol a zenészek pisztollyal a kezükben járkálva védik értékeiket, és úgy általában véve feszült a hangulat.
Talán a legális mp3-kereskedelem kicsit megnyugtatta a kedélyeket, mert páran újra rápörögtek a korábbi romantikus internetvízióra, látva némi reményt arra, hogy egy napon majd mind együtt zenéljünk.
Ilyesmi kezdeményezés a Splice, ami egy webes zeneszerkesztõ program, ahol a hangokat mi töltjük fel, illetve szabadon válogathatunk az összes feltöltött hangminta közül, sõt, a mások által szerkesztett számokba is belenyúlhatunk. Az egész a Creative Commons mintáján alapul, vagyis a „bizonyos jogok fenntartva" elv szerint minden mehet, amíg a forrást megjelöljük. A Splice közben még gyúr a közösségépítésre is, tehát van egy profilunk, vannak ismerõseink, és beszólhatunk egymás zenéire, vagy gratulálhatunk egymásnak. Például, amikor mi Gino néven bejelentkezünk, egy Amiee nevû szõke lány egybõl a haverunk lett, akitõl bármit lehet kérdezni, illetve bármi kritikával fordulhatunk hozzá a rendszerrel kapcsolatban. Ha elkészül egy zenénk, nyomban publikálhatjuk, ekkor kikerül a fõoldalra, és bárki kommentekkel illetheti mestermûvünket.
Maga a zeneszerkesztõ felület flash-alapú és rendkívül egyszerû, de meglepõen jól mûködik. Feltölthetünk hangokat, vagy kulcsszavakkal kereshetünk a már feltöltött hangok között, és a program a loopokat ritmusra húzza. Van a Youtube-on egy szemléletes kis videó, amibõl elég hamar meg lehet érteni a mûködését. Mi is megpróbáltunk összerakni valamit, hogy ne csak a szánk járjon, a végeredmény meghallgatható itt. Tulajdonképpen egy nevetséges breakszerû keménykedés a végeredmény, és annyira tipikusra sikerült, hogy bele kellett rakni a legolcsóbb „right from the streets" szöveget, csakhogy megnyugodjon a gettóban megedzõdött lelkünk. Thaumata nevû felhasználónak viszont tetszett szám, aki a „this is pretty, i like it" kommentet hagyta.