Vannak dolgok, amiket a Biblia nem tartalmaz, vagy nem úgy tartalmaz, ahogy a mai kereszténység általában tanítja.
Egyszerûsítve:
Nincs benne utalás arra, h a lélek halhatatlan lenne, arra viszont igen, h az ember megszûnik létezni amíg halott. Tehát nincs olyan része, ami még bolyong bármerre a halála után. Nagy vonalakban azt írja le, h az embernek ven egy teste, amit isten ellát az õ lelkével (ez egy szigorúan személytelen életenergia). És élõ lélek lesz ezáltal az ember. Az emlékei és tettei teszik egyedivé, valakivé. Ha meghal az ember, akkor a teste elporlad, az életenergiája visszaszáll istenhez, az ún személyes lelke az meg a seolba kerül, ahol öntudatlan állapotban várja a feltámadást. Amkor is kap egy romolhatatlan testet, újra megkapja az életenergiát, majd a személyes részét, tehát az emlékeit, stb.
A halhatatlan lélek, mint olyan valószínûleg a görögök révén került elõször a zsidõ, majd késõbb a keresztény hitbe is.
A pokol, mint olyan, az mint gyehenna szerepel a Bibliában, ami a szemét és késõbb a bálványok megsemmisítõ helye volt. Tehát a végsõ és teljes megsemmisülést példázza. Egyedül a Sátán és a bukott angyalok esetében beszél örökös szenvedésrõl, lévén, h õk halhatatlanok.
A determináció meg nem volt gond egészen Pál azon kijelentéséig, h vannak eleve kiválasztottak.