Megint bebizonyítottad, hogy mily nemesen tudsz diplomata lenni. Te állítottál valamit, tényszerût. Én azokra kérdésekkel feleltem, s Te lõn ügyesen kikerülted az érdemleges válaszokat. Te mindig úgy reagálsz, hogy azon még csak egy csöpp kiszögelés sincs.
Rom. kat. vagyok. Míg el nem értem a felnõttkor küszöbét meglehetõsen hittem az Urat. Persze ez nem volt egyenletes. Még úgy kb 10 éves lehettem, amikor kérdeztem a nagyszüleimet olyan dolgokról, melyek nálam már akkor nem voltak egyértelmûek. A válasz az volt, hogy: fiam ilyeneket nem illik kérdezni. Amikor azonban már sokadszorra kérdeztem: kérdezd meg az atyát. Megvolt: pajeszhúzás, majd a két fülem közé egy olyan tarkós, hogy azt hittem végleg derékszögbe fog állni a fejem.
Természetesen nem mindegyik volt ily felfogású, de a többi órákra járó gyerekek hasonló élményekrõl számoltak be.
Amúgy pedig van egy rom. kat. barátom, de õ sokkal megértõbben értelmezi a világot, mint Te. Pedig az elsõ írásaidból azt a következtetést vontam le, hogy téged érdemes figyelni.
Egyszer kérdeztem az atyától, mert úgy hívom amikor viccelõdünk, hogy mondd atyám én rosszabb ember vagyok, mint egy hívõ. Õ erre azt felelte: fiam az Úr nem a hited által fog megitélni, hanem a cselekedeteid súlya lesz a mérvadó.
Pedig õ már nem kezdõ a szakmában.
ps: "-nagyon sokszor leírtam, de leírom mégegyszer, hogy Isten nem ölt meg senkit ok nélkül, csak úgy minden figyelmeztetés nélkül."
Azért ezt gondold át mégegyszer.
Meg csak úgy mellékesen, egy végtelen jósággal, megbocsátással rendelkezõ "lény" hogy vetemedhet egyáltalán ilyenre, akár gondolatban is.
Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek II. János Pál mondta, hogy pokol pedig nincs. Az Úr kivétel nélkül mindenkit feloldoz.
Informatika és tudomány
