Ahogy írtad valóban élhetsz olyan életet ami összhangban áll a Bibliával, de ha örök életet akarsz, akkor a megtérés számít, vagyis hinned kell Jézusban. Ez viszont feketén fehéren Jézus tanítása, és nem is lehet félreérteni.
És mit jelent hinni Jézusban? Jézus azt tanította, hogy higgyünk benne, vagy azt, hogy olvassuk el a Bibliát és higgyünk az az alapján kialakult Jézus képben?
De lehet nem jól fogalmazok, azért nem megy át a mondandóm. Én adott esetben lehet hogy ugyanabban hiszek, amiben te hiszel akkor, amikor Jézust emlegeted. Nem ahhoz hasonló dologban, hanem teljesen 100%-ban ugyanabban. De mivel én nem olvastam a Bibliát, így lehet fogalmam sincs, hogy létezik egy Jézus alak vagy Jézus jelenség.
Lehet érteni, hogy mirõl beszélek? Nem mintha bonyolult dologról lenne szó, csak néha hülyén fogalmazok így nem érthetõ még az egyszerû dolog sem.
Tehát én nem használom a Bibliát, nem hivatkozok Jézusra és nem megtérésnek hívom azt a folyamatot ami során felismered és befogadod azt amit te Jézusnak hívsz.
Számomra egyébként a lényegi helyett a megtestesüléshez való ragaszkodás pont hogy Istennek nem tetszõ dolognak tûnik, és a bálványimádáshoz hasonlítható dolognak tartom, sõt, a materializmushoz vagy akár Sátánizmushoz hasonlíthatónak. És a megtestesülés jelen esetben a Biblia és Jézus. VALAMI testesült meg bennük, és ezt a VALAMIT kell elfogadnunk és befogadnunk, nem ennek a megtestesülései a lényegesek. Nagyon csodálkoznék azon, ha Jézus mást vallott volna.
De hadd kérdezzek valamit én is: a kereszténységnek viszont miért lenne jó hogy mindenki félelembõl hisz, ahogy Te érzed?
Csak azért hogy ne legyen rossz a halál után? Vagy Jézusnak miért jó ez?
Jézust én határozottan különválasztanám a Kereszténységtõl, ugyanúgy ahogy a Kereszténységet elválasztjuk a katolikus egyháztól. Biztos rengeteg azonos pont van bennük, de akkor sem feleltethetõek meg egy az egyben egymásnak. Mármint én így tekintek ezekre a dolgokra.
Ennek megfelelõen én kizárólag arról írtam, hogy esetleg a Kereszténység számára (amit MA annak mondunk) "hasznos" dolog volt pár apróságot megváltoztatni. Ugye most itt egy hipotézisrõl beszélünk, tehát ha esetleg megváltoztattak, akkor a kérdés az hogy ezt miért tették. Viszont a hipotézisem nem vonatkozik Jézusra. Úgy tippelem, hogy Jézus álláspontja az ún. reinkarnációról nem feltétlen egyezik a Kereszténység álláspontjával. Jézus esetében természetesen kizárólag feltételezhetem a dolgot - ahogy feltételezem is. A Kereszténység álláspontja viszont ismert. Ezért beszélek a hipotézisemben kizárólag a Kereszténységrõl.
Tehát úgy értem hogy a hitet Isten mint az egyén döntését nézi, nem pedig egy közös élményt ami összekovácsol embereket. Istennek kell megfelelni nem az egyháznak.
Szóval ilyen szempontból az egyháznak miért jó ha te félelembõl hiszel?
A hitet én is egyház, sõt, vallásfüggetlennek gondolom, ez utóbbi talán kiderül ezen hsz-em legelejébõl.
Viszont te most már az egyházról érdeklõdsz.
Mivel úgy érzem hogy csapongunk, tisztáznék pár dolgot az álláspontom ismertetése elõtt, leírnám, hogy mi a kontextusa annak amirõl állást foglalok:
Az egyház egy földi intézmény, a Földdel meg ugye pont az a "baj" általánosságban, hogy a matéria az alapja, a kézzel fogható megnyilvánulása a dolgoknak. A baj onnan jön, hogy a Földön magát a megnyilvánulást tartjuk kizárólagosan fontosnak, azt meg nem, hogy minek a megnyilvánulása mindez.
(Egy gyors kitérõ, hogy a valódi tudomány miért nem Isten azaz lényeg-ellenes: "Both Religion and science require a belief in God. For believers, God is in the beginning, and for physicists He is at the end of all considerations… To the former He is the foundation, to the latter, the crown of the edifice of every generalized world view.")
Tehát hitem szerint minden a Földön keverék: bizonyos rész lényegiség és bizonyos rész megtestesülés. Sátán irányába indulunk ha a megtestesülésnek adunk prioritást, és Isten irányába, ha a lényegiségnek adunk. Lényegiségre lehet példa mondjuk a szeretet. Számomra a jézusi hit ennek a lényegiségnek az elfogadását jelenti. Ha elfogadod, akkor a megtestesüléshez kapcsolható (azaz földi) tetteid és élményeid rendjén valóak lesznek. Ha viszont a matériát öncélúnak gondolod, ami tetszés szerint felhasználható akármire, akkor ezzel lelépsz a jézusi útról. A jézusi út végén szerintem pedig az áll, hogy felismered hogy mivel a matéria is mindig valami lényegi dolognak a megnyilvánulási formája csupán, így igazából azt is mondhatjuk KÜLÖN matéria nincs is, vagy még merészebben azt is mondhatjuk, hogy nincs is matéria, hanem csak "Isten" - azaz a lényegiség van.
A matériával egy klubban lévõ dolog a félelem is. A félelem a matéria felé visz, azaz a dolgok lényegétõl elfele. Az egyház, mely maga is - minden intézményhez hasonlóan - egy földi azaz matériában létezõ intézmény, így logikus, hogy eszközéül fogja használni a félelmet. De nem azért, hogy a lényeghez közelebb kerülj, hanem pont ellenkezõleg, hogy a lényegtõl elfordulva a matéria elsõdlegességét hirdesd, azaz pl. az egyházat szolgáld Isten helyett.
A fentiekbõl következik, hogy én nem gondolom azt, hogy az egyház a félelemkeltéssel Jézus elfogadására tudna kényszeríteni, ahogy az gogandmagog példájában is látható volt (fegyverrel kényszeríteni vkit hogy fohászkodjon Jézushoz). És mivel erre nem tud, ezért nem is hihetem azt, hogy a félelemkeltéssel ez a célja. Tehát mikor feltételezem, hogy a vallás megváltoztatásával éltek, akkor nem azt feltételezem, hogy a Jézusi tanítások terjesztése járt az eszükben, hanem hogy pont ennek az ellenkezõje! Így a Kereszténység és az egyház is azt nyeri, hogy Jézus tanításait meglovagolva, azt mintegy mézesmadzagként meglengetve, végül az isteni helyett a földi birodalom építésére sarkallja a hívõket.