A matematikusok is axiómákkal dolgoznak, és nem a valósággal. Megegyeztek abban hogy van 1 és abban is hogy 1+1 az kettõ. Én meg vitatom azt, hogy milyen kapcsolatban áll mindez a valósággal. Mert az Isten, az a valóság. Mindenhol ott van, mindenbe benne van vagy máshogy fogalmazva minden az Isten. Így Istennel állunk mindannyian közvetlenül kapcsolatban. Közvetlenül, és nem a Biblia, nem Jézus és nem a matematikusokon keresztül. Ezért a belsõ hang mindig a legfontosabb, és legigazabb - már ha van fülünk hogy halljunk, és van szemünk hogy lássunk (vagy hogy is van ez).
Tehát te egy mesterséges vonatkoztatási rendszerhez ragaszkodva akarod Istent "magyarázni", pedig Isten nem egyszerûsíthetõ le és nem határolható be egy vonatkoztatási rendszer segítségével. Ilyen rendszerek csak az ember számára fontosak, mert az ember nem Isten, így kell neki valami fogódzó, valami viszonyítási alap, mert mindent egyben képtelen felfogni. Az ember el kell tudjon képzelni egy kilátót, ahonnan körbenézhet a tájon. De Isten maga egyben a táj és a kilátó és a szemlélõ ember.
Jézus messzire látott a kilátóból, és hogy mit látott azt megpróbálták leírni azok, akik maguk sose néztek körül, és sose látták amit Jézus látott.
Én meg így látom, avagy én meg "eddig" látok. És lehetségesnek tartom azt is, hogy az ablaktalan alagsorból próbálok okoskodni. Tõlem akár ez is lehet!