Amikor megszületett Jézus, akkor tudtak róla a "napkeleti bölcsek", sõt csak õk tudtak róla, hogy meg fog születni. Aztán a születéskor a környékbeli pásztoroknak jelenésben volt részük, jött egy nagy fényesség, hangjelenséggel (jármû?)s vele egy személy, aki bejelentette a születést. Elmentek, és megbizonyosodtak róla, majd mindenkinek újságolták a csodás jelenséget, s a kisded valódiságát. A reklám jól mûködött. A csodagyermek esete, bár eltûnt (elmenekültek) közszájon forgott sokáig, és megmaradt az emlékezetben, annak hírhozójának megjelenési körülményei miatt. A születés ténye magában hétköznapi jelenség lett volna. Amikor visszatértek, már senki nem tudta, hogy Jézus az, akit megjövendöltek születésekor. Még õ, saját maga sem volt biztos benne, hogy kiválasztott lenne, egészen a bizonyos keresztelésig. A Biblia le is írja, hogy mikor visszatért a pusztából, teljesen megváltozott, alig ismertek rá, s a szerzett tudása is akkortól datálódik. Hogyan is engedték volna abban a korba az öregek, a papok közé, mint "gyermek tanító"? Mintha ma bölcsészkatedrára, vagy a templomi szószékre engednének egy tízévest, legyen akár lángelme...
Aztán Keresztelõ Szent János is propagálta azt, aki az Isten fia, de õ maga sem tudta ki lehet az. A választás jogát fenntartotta az Úr? Ha az ács fia mégsem váltaná be a hozzá fûzött reményeket? Különben legalább alkati jegyekre vonatkozó utalásokat kaphatott volna János. Mert lássuk be Jézus, vagyis az, aki egy ilyen jelentõs személy, nem lehetett alacsony, vagy testi hibával rendelkezõ, beszédhibás, hanem kifejezetten figyelemfelkeltõ, de szimpatikus külsõvel kellett rendelkeznie, amilyennek egy karakteres vezetõt elképzelünk. S hogy tömegeknek követni lehessen, legalább az átlagnál magasabbnak gondolom.
...és egy érdekes megközelítés:
"...A lényeg egy elmélet, ami az arany fontosságát magyarázza. Számomra a legreálisabb elmélet. Persze, lehet vitatni, mint mindent, és jó, ha nem felejtjük el, hogy ez egy elmélet, és nem bizonyíték.
Az arany nem jó semmire. Nem lehet belõle hasznos dolgokat készíteni. A vas sokkal értékesebb. Mégis, évezredek óta az emberiség az arany bûvöletében él. A hatalom és a vagyon szimbóluma.
Az arany kevesebbet ér, mint a fa, mint a kõ. Ez egészen addig igaz, amíg meg nem jelenik a fejlett technológia, elektronika, számítástechnika, kibernetika. Itt már van értéke az aranynak, valós, gyakorlati értéke. Más területeken nincs.
Különös módon, a történelmi idõkben az arany imádata elterjedt volt az egész bolygón. Kultúrától, fejlettségtõl, világképtõl függetlenül imádták és értékelték. Öltek érte. Sõt, mészároltak. Nem csak az arany fénylik, nem csak az arany ritka – ez nem magyarázat egy globális õrületre.
Az elmélet szerint az arany imádata az egyik közvetett bizonyíték arra, hogy hajdanán egy földönkívüli faj meglátogatta a bolygónkat. Számukra, mint ûrhajózó civilizációnak, az arany tényleg értékes volt, míg az ember számára abszolút értéktelen. Ezek a látogatók nem voltak ellenségesek, fizettek az aranyért. Hogy mivel? Egyes feltevések szerint hosszabb élettel, gyógyítással, technikával.
Azután az idegenek elmentek, de visszavárták õket, és remélve, hogy vissza is térnek, buzgón gyûjtötték az aranyat, azt a fémet, amiért az idegenek hatalommal és gazdagsággal fizettek. Idõvel elfelejtették az igazi okot. A gyûjtõszenvedély megmaradt, és az arany, bár teljesen értéktelen egy fejletlen világ számára, továbbra is a hatalmat és a vagyont szimbolizálta..."