16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz(en) õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Lejött tehát Jézus a mennyeknek országából a Földre, s itt elõre tudva a dolgok soron következését, feláldozta magát az emberiségért. (Abba most ne menjünk bele, hogy kikért)
Keresztre feszítették, meghalt, de harmadnapra feltámadt. Ha meghalt, akkor három napra hazament, majd visszajött, s késõbb végleg az égbe költözött? Mi ebben az a végzetes, egyszeri, és megismételhetetlen? Ha Isten fia újra meg akarná váltani a világot, újra (és újra) megtehetné, mert tudja, hogy halhatatlan (vagy nem tudja? Akkor tényleg büntetés számára is.). Nem akarja. Mint ahogy Budán is csak egyszer volt kutyavásár...
Talán rájött -mint korábban már apja, a Teremtõ is-, hogy nincs értelme, haszontalan a teremtett embert megmenteni, segíteni, áldozatot hozni érte. Nem tanulnak! Kár a fáradtságért.
Ahogyan a gyermek is sokszor visszavág a szülõnek, mondván: nem kérte, hogy a világra hozzák, úgy az ember is mondhatja, nem kérte a teremtését. Ahogyan pedig az atya megbünteti a gyermeket tudatlanságáért, éppúgy az Atya is megdorgálja a Fiút. Õ aztán tényleg feláldozza fiát, nem úgy mint Ábrahám. Ha gyümölcsfát oltok, s az rossz gyümölcsöt hoz, azt az ágát gondolkodás nélkül lemetszem. Nem érzem úgy, hogy vétettem volna az élet ellen, mégha saját teremtményem volt is az oltvány. Kezdem újra. Ha régen valakinek torzszülött gyermeke született, nem tartották életben, megszabadultak tõle mint ma is, erre van az ultrahang készülék. Idejében megsemmisíteni.
De úgy látszik Jézus megsajnálta az embert. Tanította a zsidókat, akik nem tanultak. Vezetõjük lett, de nem hagyták magukat vezetni. Királyuk lett, de más királyt akartak, közülük valót. A fiúnak próbatétel volt a zsidók kordába terelése, és kordában tartása, és ezt a feladatot nem tudta teljesíteni, ezért kellett a fizikai szenvedés, a kínhalál, hogy megtapasztalja, mit éltek át a zsidók korábbi áldozatai. A kiválasztott nép túl nagy falat volt a fiatal isten-palántának, s mint mikor a bajnokot legyõzi a nevesincs versenyzõ, õt is legyengítette a kudarc. Oda lett hitelessége, felsõbbrendûsége. De igazi kockázatot nem vállalt! Õ él, és Isten jobbján ül ma is, a világ végezetéig. Megtanulta örökre, még egyszer nem vált meg senkit.