Isten az csak egy fogalom, amit azért kellett bevezetni, hogy legalább elvileg lehetõvé váljon beszélgetni arról, amirõl lehetetlen, mert minket maghalad.
Ugyanígy nehéz arról az emberrõl beszélgetni, aki 10 év múlva leszek. Nehéz, mert az én mai mivoltomat meghaladja. Olyasvalaki lesz, akit én ma elképzelni sem tudok, mert ha el tudnám képzelni, akkor én már az lennék, aki akkor leszek.
Isten ugyanez, csak itt az összes "ember" összes jövõbeli állapotának összességérõl van szó. Tessék, próbálj meg errõl beszélgetni új fogalmak bevezetése nélkül. Ha bevezetem ezt a fogalmat, akkor ezzel a fogalommal már ma azonosítom azt, amit a jövõben a mindenségbõl látni, érteni fogok, plusz még azt is, amit mindenki más lát és ért, de plusz még azt is, amit senki se lát és senki se ért MÉG, de fog. Hisz ez is létezik már ma, és lehet a hatását érzékeled is, csak fogalmad sincs, hogy mi történik veled vagy mással, vagy a világgal magával. Ahogy régen nem értették miért esik le az alma, ha feldobod. "Isten akarata." És? Igazuk volt. Persze aki szakállas bácsival azonosítja Istent, az csak nevet a markába, és pont ezért a lényeg vész el a szeme elõl.
Szerintem. Hisz én nem vagy az Isten. De én is Isten vagyok. (Szólja ha ez most ellentmondásnak tûnik, és magyarázatra szorul.)