Látom arról folyik a szó, bûnös volt-e, aki atyját mezítelenül látta, s kijõve a sátorból nem restellte a látottakat elmondani. De mit is mondhatott el? Bizonyos feltevések szerint -ha jól emlékszem talán Pap Gáborhoz köthetõ-, akkor lehet erre a viszonylag jelentéktelen eseményre, a részegségre, és a meztelenségre együttesen válaszul ennyire súlyos büntetést szabni, ha az illetõ fiú olyat látott, ami kimeríti a képtelenség fogalmát, és ezt nem titkolta mások elõtt. Erre a válasz az, ha a Noe nevet magyarul olvassuk, így azt "nõ"-ként értelmezzük. Ha e férfiú (Noé) valójában nõ, akkor értelmezhetõvé válik a büntetés mértéke. Maga a tényközlés a leírásokban nem szerepel, csak a retorzió. Viszont a Biblia máshol nem ilyen felületes, hanem elmondja az okot is az okozathoz. A büntetés pedig olyan szigorú, hogy onnantól Khám összes leszármazottját érinti, megtetézve ezzel az eredendõ bûnt, vagyis kétszeresen bûnösök.
A többit zárójelben:
[Ha Noé férfiként körülmetélt lett volna, azt vastagon szedett nagybetûvel hozná a Biblia, most ünnepelt hõsként emlegetnék az elsõszülöttet, s nem a középsõ lenne a hivatkozási alap, Sém > sémita > semmítõ. Sehol, egy nép történetében nem emelik ki a középsõt. Vagy a legkisebb (legkedvesebb- fõleg mesékben), vagy a legidõsebb (az elsõszülött, a legnagyobb, legerõsebb) a hõs, az örökös.
De a Biblia egyébként is azt az irányt preferálja, ahol a rosszabbik gyõz a jobb fölött. Káin és Ábel a minta, vagy késõbb Jákob és Ézsau, még késõbb Romus és Romulus. Ezek közül csak a középsõ páros ikrek, a másik kettõ nem. De ha felteszik a kérdést, hogy mondjanak a történelembõl ikerpárokat, akkor mégis a Káin-Ábel, és a római páros kerül említésre. Hunort és Magyar neve véletlenül sem merül föl, még a görög források Naposz-Pálosz módozatában sem. Pedig az igazán magasrendû testvéri szeretetre, igazi emberiességre itt találni példát, hiába magyarázza a Biblia jó színben feltüntetve, túlzottan elnézõen a zsidók tetteit, szokásait.]