Azért, ahhoz, hogy mesterré válhass, végig kell járnod a szamárlétrát. Kell olyan ösztönzõ erõ, mely megmutatja számodra a lehetõ legjobb utat. De ezt az erõt honnan meríted. Mert vélem, hogy nem úgy születtél, hogy mindezekkel rendelkeztél. Sõt továbbmegyek. Vagy most (feltételezés) 120 éves, külsõ társadalmi behatások nélkül, akkor ugyanaz a "tudatlan" maradsz, mint születésedkor voltál, hiszen nem értek közösségi behatások, hogy betarthasd az alapvetõ együttélési normákat. Tehát kell a "mester". Az persze már külön téma, hogy válhatsz jobbá, és rosszabbá is a "mesterednél".
Nem értem teljesen ezt az örökös "istenerõltetést"(direkt egyben), mintha az ember annélkül nem is élhetne teljes életet. Úgy érzem, hogy egyfajta divat lett a "keresdazistent" szlogen.
Én nem az Istent akarom megtalálni magamban, hanem azt az Embert, aki a rossz emberi tulajdonságokat meg próbálja mérsékelni, bízva abban, hogy embertársai ugyanezt teszik. S így megszûnnének a gyalázatos Ember káromló viselkedések. De ezekhez az Istennek SEMMI köze. Õ maradjon meg a fantázia világában, ahol a legkevesebbet árhat, nem úgy mint eddig, ahogy tette. Legfõképp az Ó Testamentumban. Bár az új hullám szerint egyesek megtagadják a Biblia azon részét, mintha két, esetleg több Isten is létezhetne.