(...) Az évtizedek során kialakult hagyomány szerint az elsõ, angol eredetû futball labda a Magyar Királyi Vas - Acél és Gépgyár minta asztalosa, Petõfi Sándor fiának szánt ajándékként került Diósgyõrbe. A gyermek játszótársai hamarosan birtokba vették a bõrlabdát, melynek karrierje nem tartott túl sokáig, mert a gyerekek csak hamar szétrugdalták a játékszert. Mivel pótlására senki nem gondolt, így idõre feledésbe is merült a hamar megkedvelt, de a szabályok ismerete nélkül labdakergetéssé fajult idõtöltés
(...) 1909 novemberében indultak meg a vasgyári sportegyesület megalakításának elõkészületei: Az öttagú bizottság és Vanger Vilmos elemi iskolai tanító a gyár igazgatóját kereste fel és kérte, járuljon hozzá egy, a labdarúgással foglalkozó egyesület létrehozásához.
Az alapszabály tervezet szerint az egy év óta szabadcsapatokként és alkalmilag mûködõ Diósgyõri Ifjúsági Kör és a Diósgyõr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság fiataljai, a Miskolci Sport Egyesület példáját követve szabályszerûen mûködõ sportegyesület alapítását határozták el. A szervezett sporttevékenység megindulásáig ettõl számítva alig két hónapot kellett várniuk: 1910. február hatodikán a Vasgyár munkástermében saját erejükre támaszkodva létrehozták egyesületüket, melynek a DVTK (Diósgyõr-Vasgyári Testgyakorlók Köre) nevet adták. Ugyanakkor megválasztották a tisztikart: Vanger Vilmos (elnök), Ihring Antal és Waisz Árpád (alelnökök), Erdélyi Andor (titkár), Hamza István (pénztáros), Sárossy Lajos (intézõ), Sebestyén Antal (ellenõr), Molnár Gyula (edzõ), Rozlozsnik József (kellékes) személyében.
(...) A kezdeti útkeresõ idõszak után, 1912. május 16-án a Miskolci AK barátságos mérkõzésen fogadta a Diósgyõr-Vasgyári TK futballcsapatát és fölényes szép játékkal nyerte a mérkõzést. A 11:0-ra végzõdött találkozóról a Miskolczi Újság adott tudósítást: "A mérkõzés kezdetén óriási zápor tette csúszóssá a pályát, mely körülmény a labdatechnikát erõsen befolyásolta. A játék egész menete alatt a MAK fölényesen erõs tempót diktált, sõt az erõs iramot a játék végéig bírta. A II. félidõben a DVTK részérõl erõszakosság lép föl, ami két játékos kiállítását eredményezi."
(...) 1939. június 25-én avatták fel az új stadiont: "Nagyarányú érdeklõdés, impozáns keretek és fényes külsõségek között avatta fel a Diósgyõri MÁVAG Sport Club a vasgyárban épült hatalmas és teljesen korszerû sporttelepét." Az avató mérkõzésen a DiMÁVAG gyõzött a Kispest ellen 6:2 arányban.
1940. augusztus 25.
DiMÁVAG - WMFC Csepel 3:4
Lukács - Solt II, Felföldi, Bohus, Turán, Barta, Füzér, Berecz 1, Fazekas 1, Barna 1, Magyar
A Diósgyõr lejátszotta elsõ NB I-es mérkõzését, ahol a sokkal tapasztaltabb Csepel volt az ellenfele, az elsõ gólunkat a tizedik percben Fazekas szerezte. Az elsõ évad, elsõ gyõzelmét az ötödik fordulóban aratta a csapat, a Szolnok MÁV ellen 6:3 arányban! Az évad kiemelkedõ sikerét az akkor világhírû Ferencváros budapesti legyõzése jelentette, valamint az, hogy a Diósgyõr története elsõ válogatott játékosát adhatta a magyar nemzeti tizenegynek, Berecz István személyében.
Az 1957/58-as bajnokságban a DVTK lejátszotta 300-dik meccsét a Csepel ellen, valamint megszerezte ötszázadik élvonalbeli gólját a Tatabánya ellen: "Paulás hozza fel a labdát, Ivánhoz játszik, a jobbszélsõ nagy lendülettel elfut, s a tisztán álló Papp mintegy hat méterrõl okosan, belsõvel a kapu jobb oldalába helyezi a labdát. 3:1"
A következõ évek további sikereket és elismerést hoztak az Avasalja labdarúgásának. A csapat megszerezte századik élvonalbeli gyõzelmét, elõször lett a vidék legjobbja (1959/60), egy olyan bajnokságban, ahol a kommunizmus kirakatcsapatai mellett alig teremhet babér nem budapesti csapatnak, valamint sorra került a városi derbi is, hiszen most fordult elõ elõször, hogy az NB I-ben két miskolci klub találkozott.
A 68-as év a DVTK életében ismét aranybetûs esztendõ, hiszen ebben a szezonban értük el a 700-dik elsõ osztályú találkozót, játszottuk le a félezredik meccsünket, valamint ebben az évben került a csapathoz a kapus legenda, Veréb György.
Nagyjából ekkortájt kezdett kialakulni a késõbbi sikercsapat, mely már a nemzetközi porondon is kipróbálhatta magát. A Középeurópai Kupa keretében a csapat találkozott a Palermo, a C. Zvezda, a Lokomotív Kassa és a Celik csapatával is.
1974 - 1984 A Diósgyõr megtapasztalta, hogy milyen a csúcson lenni és milyen a mélybe, a másodosztályba zuhanni. Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükõ, Váradi, Teodoru és még hosszan sorolhatnánk azokat a fantasztikus képességû focistákat, akik a szívüket kitették a DVTK-ért és olyan hatalmas sikereket értek el, hogy feltették Miskolcot az európai futball térképre, létrehozva a DIÓSGYõRI ARANYCSAPATOT, a futball fõvárosában, Miskolcon.
Az 1976/77-es szezon nem lenne nagyon emlékezetes, hiszen a csapat 34 bajnokin csak 32 pontot szerzett, s lett a 10., de a Magyar Kupában olyan történt, ami még sohasem, a Diósgyõr lett a Kupagyõztes!
Szabó Géza edzõ: "A legjobb nyolc közé akartunk eredetileg eljutni. A Videotonnal, az Olajbányásszal és a MÁV DAC-cal kerültünk egy csoportba a 16 között. Idegenben legyõztük az NB II-es csapatokat, ami nem volt könnyû feladat, mert a Videoton nem bírt velük. A négyes döntõben esélytelenek voltunk a három nagycsapattal szemben. Ez határtalanul megnyugtatott bennünket. Elhatároztuk, hogy megnehezítjük a Ferencváros, a Vasas és az Újpesti Dózsa sorsát. Nem gondoltuk, hogy elsõk leszünk, hanem azt, hogy esetleg valamelyikûket legyõzzük, s azzal tesszük le névjegyünket. A döntõ azonban várakozáson felül jól sikerült. Ehhez egy kissé vissza kell kanyarodnom, oda, amikor a válogatottunk a görögökkel emlékezetes mérkõzését vívta. Mi, Diósgyõrben akkor úgy láttuk, csapatunk egy kicsit visszaesett a bajnoki küzdelmekben. Ezért megnöveltük az edzésmunkát, s ez a késõbbiekben jótékonyan éreztette hatását. Végig bírtuk a bajnoki hajrát, amikor szerdán és szombaton is pályára kellett lépnünk. Jó erõben érkeztünk az MNK négyes döntõjéhez is. Az Újpesti Dózsa felett aratott gyõzelmünk az önbizalmunkat is erõsítette. Bár ezután vesztettünk a Ferencváros ellen, úgy gondoltuk, hogy semleges pályán van esélyünk a Vasas ellen. A döntõ mérkõzésen elsõsorban akarásunkkal múltuk felül a nem sokkal korábban bajnoki címet szerzett piros-kék csapatot."
A Diósgyõr ezután még 1980-ban is megnyerte a Magyar Kupát, sõt 81-ben is finálét játszhatott, de akkor "csak" az ezüst jutott az aranylábúaknak.
1978/79, az ezredik NB I-es gól, a 800-dik mérkõzés és a bajnoki bronzérem esztendeje. A 25-30 ezres nézõszámmal bíró klub a magyar futball egyik legfényesebb csillaga volt!
A 77-es kupagyõzelem után a DVTK bejutott a Kupagyõztesek Európa Kupájába, ahol az elsõ fordulóban a török Besiktas került a vörösök útjába. Az elsõ meccsen a Diósgyõr kétgólos vereséget szenvedett, de a visszavágóra mégis több mint húszezren váltottak belépõt. A közönség lelkes buzdítása mellett, a csapat szellemes játékkal 5:0-ra legázolta a vendégcsapatot. A következõ körben a sorsolás nem kedvezett a DVTK-nak, hiszen Európa egyik legerõsebb csapatát, a Hajduk Splitet sodorta elénk. Az elsõ meccsen 2:1-re gyõztünk Tatár és Váradi góljaival, pedig a szünetben még a horvátok vezettek. A visszavágón hasonló eredmény született, így következhetett a büntetõpárbaj, amiben sajnos a délieknek volt nagyobb szerencséje.
Két évvel késõbb a csapat az UEFA kupában próbálhatott szerencsét, ahol csak a német Kaiserslautern akadályozta meg a negyedik fordulóba jutást, pedig a klub átgázolt a Rapid Wien-en és a skót Dundee United-en, amely után a brit sajtó Európa legjobb csapatának tartotta a Diósgyõrt!
1980-ban újra szerencsét próbálhattunk a KEK-ben, de a Celtic túl nagy falatnak bizonyult. Ezután egy korszak lezárult, de több mint másfél évtized múlva, akkor már a Tornyi legénység újra nemzetközi mérkõzést hozott az Andrássy úti arénába.
Az aranykorszak után szenvedés várt a szurkolókra és a játékosokra, hiszen hét szûk esztendõt kellett a másodosztályban tölteni, ami után a feljutás következett, majd újbóli kiesés. Az áttörést Tornyi Barnabás újbóli megjelenése hozta, hisz miután átvette a csapatot, egy év múlva már újra az NB I-ben voltunk, s nem sokára következhetett a fent említett Intertotó menetelés, valamint egy fantasztikus õsz, amikor legyõztük többek között idegenben az Újpestet és az FTC-t. Jellemzõ a korabeli futball viszonyokra, hogy pénz nélkül próbáltak sikeres csapatot építeni, amibe sajnos belerokkant az egyesület és a klub megszûnt!
A megszûnés után a szurkolók vették kezükbe az újjáépítést és maguk alapították meg az új DVTK-t, amely mellé oda állt az önkormányzat, a bõcsi focicsapat, a Borsod Volán SE és további támogatók. Az összefogásnak meg is lett az eredménye, hiszen jó pár év kiagyás után 2004 májusában visszajutott a DVTK az élvonalba.
A film pereg tovább, újabb játékosok jönnek, hogy örömet szerezzenek a közönségnek, hiszen "A Cirkuszra" szükség van!