Semmi gond azzal, hogy mániákusan romantikus vagy, és vannak elveid. Csakhát, már egész más világot élünk (sajnos). Bár, én nem vágyom (még) házasságra, családra, ellenben szeretetre igen. Volt már egy pár kapcsolatom, néhány sráccal le is feküdtem, mert azon idõ alatt, míg együtt voltunk, elhittem, hogy ez örökké tart (igen, naiv vagyok). Ez abból is látszik, hogy én még szinte sosem szakítottam sráccal (pláne szex után), mert úgy gondoltam, hogy minden szép marad (nem a szex miatt).
Aztán, a naivságomból kifolyólag jött a megcsalás. Nem én csaltam, engem csaltak. Az elmúlt 5 évben 3 barátom volt (1,5 éves kapcsolatok, az egyik srác gyûrût is húzott az ujjamra), aztán egyszerûen megcsaltak. És itt vége lett a kapcsolatoknak. Nem mondom azt, hogy bennem nincs hiba, mert van, rengeteg. De én úgy látom, hogy ha gondok vannak egy kapcsolattal, nem a megcsalásnak kellene lennie az elsõ lépésnek.
Azzal a kérdéssel pedig, hogy házasság elõtt veszti-e el az ember a szüzességét, hát, igazából nem is tudom, melyik a jobb. Sajna a szûzházasságot már nem tudom kipróbálni.
Viszont nekem is lenne hozzád egy kérdésem: mért gondolod, hogy bárkit is megbántasz, felháborítasz a véleményeddel? Attól még, hogy eltérsz az átlagtól (amit személy szerint nagyon tisztelek), kimondhatod, leírhatod, mit gondolsz.
Nem kell, nem szabad sablonokban élni. Mindenkinek megvan a maga véleménye (bár a többségnek sablonvéleménye van), és az egyáltalán nem baj, ha ki is mondjuk.
Sok pontban egyetértek veled, attól függetlenül, hogy nálam már elúszott a szûzházasság. Ez nem álszentség, hanem valamilyen szintû megbánás.
Azzal az egy dologgal, hogy a házasság szent dolog, nem értek egyet. Lehet, félreértek valamit, de a szentség számomra azt jelenti, hogy templomi esküvõ, hatalmas mise, miegymás. Az ilyentõl viszont én irtózom (már csak azért is, mert nem kedvelem a keresztényeket, de ne menjünk bele a vallásosságba, mert ettõl függetlenül vallásos vagyok, csak nem kereszt alakban).