Nem jön el más világ a szüzesség elvesztése után, sõt, az égvilágon semmi sem változik. Ettõl nem válik senki unalmassá vagy átlagossá. Bár ha önnek az jelenti a különlegesség-érzetet, hogy gúnyolják és szapulják emiatt... Ha teljes mértékben úgy tekintené a szüzesség megõrzését, mint valami ritka kincs, amit csak egy különleges személy vehet majd el, azzzal szerintem semmi probléma nem lenne, sõt. De mivel képbe jön az, hogy vágyik a szexre és retteg is tõle, ezért módosul a dolog. Szóval ez így nem tiszta. Könnyû úgy valamit megõrizni, hogy rettegünk az elvesztésétõl... ez inkább kényszer, nem saját elhatározás. Úgy értem, vagyis ezt valahogy azzal az emberrel tudnám párhuzamba állítani, aki azért nem lop, mert fél a büntetéstõl. Ez más, mintha azért nem tenné, mert helytelennek érzi a lopást. Az ön esetében úgy érzem valahogy, mintha "csakazértis" alapon akar szûz maradni, mert ezzel eltérhet az átlagtól... de ezzel az a baj, hogy nem feltétlen jó önnek. Néha jó úszni az árral.