Egy életkorban hozzám illõ nõnek már számtalan szexuális kapcsolata volt , akár egyetlen férjjel, akár több férfival. Szellemileg , lelkileg nem lennénk egy platformon; számomra teljesen idegen volna egy ilyen hölgy lelkivilága, õ pedig valószínûleg szánalmasan undorítónak tartana azért, mert még szûz vagyok.
Így az ember a szüzesség gondolatától ismét csak eljut a halál gondolatáig. A 40. életév betöltése után, amikor az embernek már semmi esélye sincs a szerelemre, tulajdonképpen mi értelme lehetne még az életnek ? Szerintem valószínûleg semmi.