Csak a közönséges és unalmas átlagemberek szexelnek közönséges és unalmas módon.
Minden embernek olyan a szerelmi, szexuális élete amilyen õ saját maga - ugye mert a szerelemi és szexuális élete saját magából származik, épül fel. És minden virág addig virágzik míg gondozzák, ha negyven évig akkor addig, ha tovább akkor tovább...
Mint mindenben, itt is a határ a csillagos ég, vagyis inkább a saját gondolkodásunk, mert az általában elõbb lekorlátoz, mint a csillagos ég.
Az ön gondolkodása pedig egy fekete lyuk.
Talán mert be van tojva szexualitástól... és ezért épít maga köré blokád hegyeket... és ezért kovácsol erényt a szarból...
Az ember élete attól függõen lesz értékes, izgalmas, egyedi stb, hogy saját maga milyen tartalmakkal tölti még.
Ez a tartalommal való megtöltés az ember fantáziájától függ, mely saját magán túl sosem lát, viszont azzal amije van el tud indulni, létre tud hozni, és így hozzá tud tenni, amit a következõ körben már felhasználhat és így tovább... és így gazdagodván a végtelenségig.
Ebbõl látszik, hogy minél gazdagabb egy ember élete most, annál gazdagabb lesz holnap, és minél gazdagabb holnap, annál gazdagabb utána és így tovább... és ez igaz a szerelmi, szexuális életre is.
És ha most ezen nézõpontból vesszük önt szemügyre akkor, valóban, ön egy egyéniség, de nem szó pozitív értelmében hanem a negatívban. És nem kell aggódnia, nem olyan mint a közönséges unalmas szexelõ átlagemberek hanem annál sokkal rosszabb, mert a föléjük emelkedés helyett, csak alájuk süllyednie sikeredett.
Ön bekötött szemekkel akar képekkel foglalkozni, bedugott fülekkel hangokkal, bedugott orral illatokkal, fantázia nélkül a fantázia dolgaival és így tovább...
Nem csoda, hogy így ilyen katasztrofális eredményekre jut...