Fényes lakomát tartanak Nemesdombon, Baradlay Kázmér fõispán házában, bár a ház ura súlyos beteg. Az ünnepségen Rideghváry Bence helyettesíti a szívverõér- kövesülésben szenvedõ beteget. Az orvos a tószt közepén hívja ki Baradlaynét a terembõl, mert a férjének csupán hatvan perce van hátra az életbõl. A haldokló mindenkit elküld maga mellõl, csak a feleségét akarja látni, elmondja neki a végrendeletét:
Marie, ön hû és engedelmes nõ volt teljes életemben. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. Kõszívû zsarnoka. Nagy mûvet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadnia. A föld ne mozogjon, hanem álljon. Három fiam fog fölváltani, de még nem foglalhatják el a helyemet. A legidõsebb, Ödön maradjon a szentpétervári udvarnál, legyen diplomata belõle. Az a leányt, aki miatt el kellett hagynia a szülõi házat, a pap leányt önnek férjhez kell adnia, addig Ödön nem jöhet haza. Második fiam, Richárd egy év múlva a királyi testõrségtõl lépjen át a lovassághoz, majd táborkarba. Legyen katona, ne nõsüljön meg soha, segítsen õ a testvéreinek emelkedni. A legifjabb fiam, Jenõ szolgáljon tovább Bécsben a hivatalban, tanuljon képezze magát. Egy diplomata, egy katona, egy fõhivatalnok, ez a három oszlop fogja fönntartani mûvemet. Marie, önnek boldognak kell lennie, menjen feleségül Rideghváry Bencéhez, ki a nyomdokomba fog lépni. A hatalmas kõszívû ember önként lecsukta a szemét. Az asszony pedig megfogadta, hogy mindennek az ellenkezõjét próblja cselekedni. Az embert egy hét múlva temették, addig be volt balzsamozva és mindenki nézhette. A pap szónoklatában elmondta: az elhunyt életében nem segítette a nyomorultakat, az elesetteket, nem volt könyörületes, de azért mindezek ellenére Isten kegyelmébe ajánlotta. A halotti toron a pap nem volt ott. A vendégek közé késve érkezett Talérossy Zebulon Zemplén megyébõl. Furcsa tájszólással beszélt. A pap székébe ültették.
A Szentpétervári palota márványtermében Ödönt éppen a nagyhercegnõnek mutatták be, amikor elõkerült Ramiroff Leonin. Õ Ödön legjobb barátja volt együtt volta jóban-rosszban. Ödön váratlan üzenetet kapott:
"Atyád meghalt. Jöjj azonnal! Szeretõ anyád, Mária."
Leoni kitartott barátja mellett, együtt indultak huszonkét fokos fagyban Magyarország felé. Úgy tervezték, hogy a Dnyepper jegén haladnak, de hirtelen hóvihar támadt. Elvesztették az útirányt, találomra mentek tovább. Farkasüvöltés adta a tudtukra, hogy farkasok kóborolnak erre. Legalább 100 fenevad rohant utánuk, puskájukkal leszedtek egy párat, de egyre közelebb jöttek. Váratlanul elérték a Dnyepper magas partját és a szán a magasba zuhant a kocsis még éppen idõben ki tudott ugrani. A farkasok az elszabadult lovak után vetették magukat. Ödön és haverja korcsolyával nyomatták tovább a menekülést a jégen. Elég sokáig bírták, de elszakadt Leonin korcsolyaszíja. Amíg új lyukat fúrt addig Ödön leszedte puskával a farkasokat, de egy maradt. A maradékkal megverekedett és a késével döfte le végül. Ez után örültek mert Ödön megmentette barátját a haláltól. Nem sokkal ezután Leonin is megmentette, mert Ödön beszakadt, de barátja utána vetette magát és megmentette.
Bécsben, egy fogadóban egy öreg pap kért segítséget Richárdtól, mert a temetési beszéde miatt elítélték. Nem tudta, hogy a megboldogult fiával beszél. Richárd a szállásán Pál úrral, hatvanéves közlegény szolgájával fogyasztotta el elég szegényes vacsoráját. Ebéd után eljött hozzá öccse: Jenõ. Mindketten kaptak levelet otthonról, de Jenõ kapott pénzt is. Ennek a felét odaadta Richárdnak. Ez után megkérte bátyját, hogy menjen vele Plankenhorsték estélyére. Richárd tudta. Hogy Alfonsine -nak udvarolt az öccse ezért mondta: elmegy, ha elintézi a pap ügyét. Richárd nem nagyon szerette a Plankenhorst családot, de azért elment. Jenõ magyarázta neki, hogy ki kicsoda, de Jenõ unott képpel bámulta az embereket. Egy magas ember szólította meg tegezés formájában: "Holnap megyek Magyarországra, üzensz valamit anyádnak?" Jenõ tegezés formájában válaszolt. Amikor elment az úr Jenõ ijedten modta, hogy ez nagy hiba volt, mert a szakállas úr a leendõ mostohaapjuk. Richárd észre vett egy szobalányt odalépett hozzá és megcsipkedte az arcát. Ez megint hiba volt mert õ a Plankenhortsék rokona volt: Edit. Bocsánatot kért és elmondta, hogy csak tisztességes módon viselkedik vele ezen túl. Ezek után írt egy levelet a ház asszonyának: "Asszonyom én öntõl feleségül kérem Editet, egy év múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal. Ezután a lépés után megsemmisített minden tárgyát a házában ami a kalandjaira emlékeztette. Pál úrral kidobatott minden képet levelet. Az öreg az egyik képet megsajnálta ezért elvitte a régiségkereskedõhöz. Ricsi indulatosan ment be a boltba visszavásárolni a képet, de végül egy kardal tért haza. Lánghy Aranka a pap lánya képtelen volt elfogadni, hogy szóbeszéd tárgya lett Egy napon az özvegy Baradlayné elment hozzá, hogy jóvá tegye azt amit a férje a fiatalokkal szemben elkövetett. Ezért elvitte a kastélyba amin a lány anyja csodálkozott. Együtt elolvasták a levelet amit Leonin írt, hogy mi történt velük és, hogy mindjárt hazaérnek. Nemsokára megjött Ödön anyja elé ment. Megálltak a sírnál, ahol Ödön fejet hajtott apjának. Tudomásul vette, apja végrendeletét nem akarta bevalani, hogy még mindig szerelmes Arankába. Nagyon meglepõdött amikor anyja elmondta neki nem megy hozzá Rideghváryhoz, s a kastélyban elébe vezette kedvesét. Elmondta, hogy azt akarja házasodjanak össze és vegye át a fõispáni széket Pirossal aláhúzta azt a végrendeletben ami már megtörtént. Hat héttel a Baradlay úr halála után kézfogóra hívta össze a megye színe-javát. Rideghváry nagyon készülõdött, mert abban a hitben élt, hogy õ vezeti oltárhoz az özvegyet. A násznagyok szónoklatánál jöttek rá, hogy nem ez az esküvõ lesz hanem Ödön veszi el Arankát. Rideghváry megfenyegette az özvegyet, mert nem tartja be a végrendeletet. "Ez az út is magasra vezet, de ennek neve a vérpad. "
1848. március 13-án a nép szabadságharcba kezdett. A kövezetett feltörték, az utakat eltorlaszolták és diadalittasan vitték végig az elsõ sérültet az utcán. Plankenhorsték lakásában riadtan gyülekeztek az elõkelõ urak hölgyek. A hölgyek kifestetlenül az urak pedig kopottas ruhában. Izgatottan hallgatták a kintrõl érkezõ híreket -rabolnak-e? gyõznek-e? bevették-e a katonaságot? . Sötétedéskor a palotában nem mertek gyertyát gyújtani, nehogy a tömeg észre vegye õket. Meghallották, hogy Metternich elmenekült ezután mindenki hintóba szállt és mentette az irháját. Egy gazdag úr csak a halottas szállítóval tudta magát kivitetni a városon kívülre. Alfonsine és Antoinette maradt csak a palotában. Úgy határoztak, õk Bécsben maradnak, megpróbálnak a vész urává válni. Gyertyát gyújtottak, és az utcára kiáltották az erkélyrõl. "Éljen a szabadság" A néptömeg ezerszeres kiáltása visszhangozta a szavakat.
Jenõ gyenge idegzetû ember volt, természeténél fogva engedelmességére termett. Elõbb anyjának végül feletteseinek azután pedig szeretõjének engedelmeskedett. Nem ment ki az utcára mert az eseményeket tõle távolinak érezte. Egyszer aztán a Plankenhorst palota felé vette az irányt. Amikor bement látta, hogy a szerelme és anyja fehér zsalagcsíkokat tûztek ki a néphõsök keblére. Amikor Jenõ belépett Alfonsine mecsókolta õt. Március 15-én megérkezett Pozsonyból a magyar országgyûlés küldöttsége. Tomboló lelkesedés fogadta õket, két ország fiatalsága talált itt egymásra. Jenõ folytonos félelemben élt, az örömét féltette, hogy Alfonsine ott álljat az oldalán, s õrizheti kezének forró szorítását. A szónokok között felfedezte Ödönt is. Jeges borzadály futott végig rajta. Fáradtan tértek haza a kimerítõ nap után. Amikor Alfonsine egyedül maradt anyjával kedvtelenül hajította a sarokba a nemzeti szalagos kalapját: -Ó, be unom én már az egész világot
Baradlay Richárd százados Bécs feldúlt utcáin teljesített szolgálatot. Komoly katonává lett, felhagyott korábbi kedvteléseivel, nem bálozott, nem kurizált. Csak testvérét látogatta meg néha, hogy Edit felõl érdeklõdjön. A lányt Plankenhorsték nevelõintézetbe küldték a felkérés után. Richárd beletörõdött mondván inkább ott legyen, mint a palotában. Richárd egymásnak ellentmondó parancsokat kapott. A legjobb amit tehetett saját belátása szerint cselekedett. 300 huszárával próbálták megakadályozni a csõcselék rendbontását, pusztítását. A Brigitta-szüzek kolostora elõtt összetalálkozott egy csapat rendbontóval. Fel akarták égetni az apácákat. Még mielõtt összetûzésbe keveredtek volna jött egy népszónok, aki Goldner Fritz -ként mutatkozott be. Ez a szónok nem járt sikerrel, mint egy másik rímekbe szedett szónoklatával. Richárd bement, hogy menekülésre szólítsa fel a nõket, de amikor belépett és észrevette, hogy Edit is itt van visszafordult és védelmükbe vették a kolostort. A csõcselék vezetõje egy vasdoronggal támadt rá Ricsire, de a szerzett kardal kettévágta azt. Amikor visszaverték a hõbörgõket büszkén pillantott a zárka ablakára ahonnan Edit mosolygott vissza.Október végére nagyott változott a helyzet. A várost három oldalról vívták a császári csapatok, a nép egy része elmenekült, más része a harcvonalak elõtt állt. A Plankenhorst-palota elõtt éjjel két alak szállt kiegy hintóból. Remigia nõvér kísérte a kolostorból a nagynénjéhez Edit kisasszonyt. Alfonsine és Antoinette bizalmas beszélgetést folytattak a vendégekkel, még a szolgálókat is elküldték maguk mellõl. Remigia nõvér a császári csapatok tábornokától közvetített üzenetet. Elmondta, hogy másnap döntõ roham várható, a várost körülzáró seregnek egyetlen ingatag pontja van, a Baradlay Richárd vezette huszárcsapat. Nemrég érkezett Bécsbe a Baradlay fiúk anyja, hogy hazahívja õket. Palvicz Ottó vasas ezrede már készen áll a csapatával. Mert ha Richárd szökni próbál akkor megállítják. Akár kifelé indul a városból akár befelé. Editnek mindezt végig kellett halgatnia. Alfonsine és az anyja minden szót tõrdöfésnek szántak, ám egyetlen arcizma sem rezdült meg a hallottakra. Jóízûen falatozott és iszogatott tovább. Pedig Ricsi halálát tervezgették a füle hallatára. Úgy tett, mintha elaludt volna, így megtudta Baradlayné címét. Amikor Religia nõvérrel a kolostor felé tartottak, kisiklott a hintóbol, s a koromsötét városban megkereste a magyar asszony szállását.
- Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg akarják ölni ! -kezdte, s aztán sorra elmondott mindent, amit az éjjel megtudott.Zöldséges kofának öltözve szöktek ki a városból. Amikor a Plankenhorst- ház mellett haladtak el, Edit két krumplival bezúzza a palota ablakait. Richárd csapata a városon kívül, a temetõk mellett táborozott. Pál, az öreg huszár állította meg õket, de Baradlayné jelszavára azonnal leugrott a lováról. "Nyergelj, fordulj"- ezt a jelszót az egész tábor ismerte, egyet jelentett ez a hazatéréssel. Csak Richárdot nem érintették meg az otthoni események, hiába talált nap mint nap magyar újságokat az asztalán. A két nõ érkezése váratlanul érintette. Anyját szótlanul átölelte, Editrõl nem is akarta elhinni, hogy tényleg õt látja. Baradlayné megértette a fiával, hogy Magyarországra kell jönnie, mert a haza szóllítja. "Nyergelj, fordulj"- adta ki Richárd az új tábori jelszót, és a huszárcsapat megindult. Baradlayné még nem térhetett haza, Még egy fia Bécsben volt. Edit sem akarta elhagyni a várost, kérte, hogy az asszony kísérje vissza õt a kolostorba. Az éjjeli esõben azonban elvétették az útirányt, belefutottak Palvicz Ottó ezredébe. A fehér ruhás vértesek látták Editnek mentõ ötlete támadt. Az ezredes elé vitette magát, és a Remigia nõvértõl eltanult jelbeszédddel arra kérte Palviczot, hogy a város felé vezetõ utat zárják le. Sikeresen visszajutottak a városba, és mire az ezredes észrevette a csalást, már négy órányi elõnyük volt a szökevény huszároknak. Editet megfenyítették vesszõvel a kolostorban, veszzõvel ütlegelték a meztelen testés, de összeszorította a fogát, és addig mondogatta magában, hogy "Kedves Richárd", amíg el nem ájult az ütésektõl. Estére elárulta, hogy a huszárõrtanyán járt a kedvesénél, de ezt az apácák soha nem mondták el senkinek.
Jenõ már teljesen hozzászokott, hogy a Plankenhorst- házat tekintse szállásának., az Alfonsine-nal kialakult viszonyt mások által is elfogadottnak tekintette. A védõk zöme megadta magát, s a felkelés leverésének hírére aggodalom töltötte meg a szívét a szalon lassan kiürült körülöttük, csak hárman maradtak, a két nõ és õ. Mi lesz velük? A ház erkélyérõl bevonták a nemzetiszín lobogót, s helyére a régi került vissza. A szalont a hajdani estélyek vendégei töltötték meg újra. Mintha semmi sem történt volna. Megjelent Rideghváry is aki odalépett Jenõhöz és mondta beszélni akar vele Jenõ felment a szobájába, de Bence helyett Alfonsine lépett be hozzá. Elmondto, hogy el akrják õket választani egymástól. A szenvedélyes szavak és a csókok teljesen megõrjítették Jencit. "Te férfi vagy, neked mindent lehet, csak akarnod kell" -mondta neki, és elment Eközben Rideghváry tanácskozott Antoinette asszonnyal. Alfonsine pedig megkapta Palvicz levelét Remigia nõvértõl. Ezekrõl Jenõ nem tudott és eltökélten ment Antoinette asszonyhoz megkérni a lánya kezét. Nagyon megdöbbent amikor az anya elutasította. Jenõ így megsemmisülten költözött vissza régi szálláshelyére. Eljött hozzá Rideghváry és elmondta, hogy az anyja már 3 napja keresi, de a Plankenhorst házba nem mehet. Átnyújtotta neki anyja levelét valamint egy fényes állásajánlatoz a szentpétervári nagykövetség titkári tisztet kínált a fiúnak. Jenõ elõször az anyja levelét bontotta fel. Amelyben anyja megtiltotta, hogy elvegye feleségül Plankenhorst Alfonsinet-t. A fiú gondolkodott rajta mit vétett a lány neki, de aztán abbahagyta a gondolkodást, mert nem ment neki igazán. Amikor megérkezett az anyja elmondta a fiának, hogy az egyik fia a kárpátokon tör át magyarországra, és vseszélyben van az élete, a másik fia egy másik csapat élén várja, ám mindkét fiúra halál vár. Csak az megnyugtató, hogy Jenõ biztos hivatalhoz jutott. Milyen dicsõlesz a világ elõtt, ha megtudják, hogy két Baradlay testvér ellen a harmadik megy hívvni a hatalmas szövetségest. Igaz, hogy a Baradlay-ház címerén két szégyenfolt esett, de a harmadik fiú majd bearanyozza azt, és lesz szíve majd megsegíteni a testvéreit.Jenõ alig tudta elviselni a megalázó szavakat. Zokogva borult anyjára, s széttépte a friss kinevezését.
A huszárcsapat Baradlay Richárd vezetésével menekült Magyarország felé. Útjukat két folyó és két hadsereg állta el. A duna felé indultak el. Kétszázhúszan indultak át a folyón a zátonyok között abban a hitben, hogy az egy napos elõnyüket megduplázzák. Richárd át akart vágni a malomgáton, és a vízzel nehezíti Palvicz dolgát, de már el volt árasztva mikor odaértek. A malomnál keltek át a cölöpökön, mire mindenki egyesével átvezette a lovát az üldözõik beérték õket. Felgyújtották az alkalmi hidat. Palvicz pisztolybárbajt vívott Ricsivel, de senki sem sérült meg. Ezután folytatták útjukat.
Az földmûves elhagyta ekéjét a tanuló az iskolát mindenki ment a zászlók alá. Nem volt fegyverük. Vettek az ellenségtõl. Kaszával, puszta kézzel szálltak harcba. Nem volt pénz. Fiatal lánykák függõiket, özvegyasszonyok utolsó filléreiket adták a nemzeti pénztárba. Papírdarabokra nyomtatták " Ez a nemzet pénze". Ezek olyan kormánybiztos kezébe kerültek mint Baradlay Ödö. Õ gondoskodott arról, hogy kenyér és fegyver legyen belõle. Kassánál csúfos vereséget szenvedtek a magyarok. A csata utáni éjjelt Ödön és Richárd a közeli faluban töltötték. A szétzilált hadnak nem volt élelme. Megkérdezték a az ökörhajcsárt, hogy hol vannak az ökrök. Lóra ültették és fegyver nélkül elengedték. Õ pedig estére hozott a németektõl 50 marhát. A királyerdõ a gödöllõi vadaskerttõl délre fekszik a Rákos partján. Az isaszegi ütközet legdicsõbb csatája zajlott itt, háromezer huszár csapott össze az osztrák sereggel. Az erdõ melletti tisztáson ember ember ellen küzdött, nem csata volt, hanem párbaj ezrek között. Itt pillantotta meg egymást a két régi ellenfél, Palvicz Ottó és Baradly Richárd. A többiek utat nyitottak neki, amikor elindultak egymás felé. Nem törõdtek a védekezéssel, csak a támadással. Egyszerre vágtag egymás feje felé. Richárd csákója kettészakadt a csapás alattt, de a kard éle elbicsaklott így csak egy tompa ütés érte a fejét. Pál vitéz az élete árán mentette meg Richárdot. Palvicz súlyos sebet kapott a fején. Richárd amikor magához tért a malomban a csata már véget ért magyar diadallal. Elbúcsúzott Pál vitéztõl utána elment a haldokló Ottóhoz, aki négyszemközt megkérte arra Ricsit, hogy keresse meg a fiát és nevelje föl. Neki eddig nem sikerült fellelnie. Megkérte még Ricsit, hogy ne mondja el senkinek ki az anyja. A csataterektõl távol, a Körös-szigeten élt Ödön és a családja Aranka + 2 két kis gyermek. Ott tartózkodott most Jenõ is aki nagyon vigasztalta Jenõ feleségét , hogy Jenõnek semmi baja. Tudta, hogy egyre forrósodik a helyzet, de Arankát nem akarta ezekkel terhelni. A Baradlay birtok pedig egy korházzá alakult át ott ápolták a szabadságharci sérülteket. Esténként hallatszott a sérültek nyöszörgése és tombolt a kolera, ezért nem írt levelet a kimenekített szeretteinek. A házban még megvolt a kõszívûrõl egy kép, azzal beszélgetett és emelt fõvel mondta neki: - Amit tettem jól tettem.
A Plankenhorst házban is a magyarországi hadi eseményeket figyeltékk. Soror Remigia már nem merte egyedül odakíssérni Editet, két másik apácával mentek. Alfonsine kenyérhéjból és cukordarabkákból rakta ki az abroszra a magyar és az osztrák sereget, úgy játszotta le a magyar csatákat. Ridegváry beszámolt Ricsi és Ottó összecsapásáról is. Alfonsine és Edit is nagy figyelemmel kísérte a beszámolót. Az utóbbi mosolyogva és jókedvûen húzódott vissza a sarokba a végén míg Alfonsine dührohamban tört ki amikor megtudta, hogy meghalt Ottó. Megfogadta, hogy megöli a Baradlayakat. Rideghváryban jó társra lelt ebben az ügyben. Alfonsine nem engedte visszavitetni Editet a kolostorba, mert minden nap a képébe akarta vágni, hogy megölöm a kedvesed.
Richárd pedig elindult megkeresni Ottó fiát. El is indult pestre a városba, hogy felkeressen egy házalónõt. Egy házbeli csizmadia elmondta neki Bajcsiknét a budai kazamatákba zártták. Amíg Ottó kereste magyar területen volt, amikor Richárd akkor osztrák várfogságban van. A magyar sereg körülzárta Budát, de a várat nem tudta bevenni. A támadásokra a vár védõi azzal feletek, hogy pestet ágyúzták. Amíg Komáromból az ostromágyúkat meg nem hozatták , nem lehetett döntõ rohamot indítani a vár ellen. Ricsi azzal bízta meg a cipészmestert akinél beszállásolta magát, hogy a szerdai hetivásáron jusson be a pórruhában a várba, kémlelje ki a várõrség hangulatát. A huszártiszt arra is megkérte a férfit, hogy keresse meg Bajcsiknéét, és tudja meg tõle, hogy hová tette a fiút. Mihály sikeresen bejutott a várba, de nem tudott beszélni az asszonnyal, mert tífuszos lett és el kellet szállítani. A haditanácsban találkozott a két testvér. Az ülésen azon vitatkoztak, hogy abbahagyják-e a kilátástalan harcokat, vagy minden erõvel támadjanak. Ödön az elõbbit, míg Ricsi az utóbbit választotta. Az osztrákok valahogy megtudták, hogy hol van a fõhadiszállás és elkezdték lövetni. A rohamot harmadnapra tûzték ki. Addig folytak az elõkészületek. Mihály mester megint volt Budán, s arról hozott hírt, hogy Szalmással találkozott, alighanem õ az a kém, akitõl az osztrákok elõre értesülnek mindenrõl. Az öreg a Dunán keresztül egy pesti házra hívta fel Richárd figyelmét, aminek a padlásablakaiból gyertyával adtak a túlpartra jeleket. Az osztrákok valóban jól értesültek voltak, a készülõ pesti ütegeket azonnal tûz alá vették, és szétlõtték. De a jelzett házban semmi gyanúsat nem találtak. A megérkezett ostromlövegekkel elkezdték lõni a budai várat. Válaszul az osztrákok bombaesõt szórtak pestre. Lángokban állt minden ház. Mihály mester arra lett figyelmes, hogy egy Duna-parti palota épen maradt, s annak padlásablakaiban gyertyák égnek. Elhatározta, hogy egyedül jár a dolog végére. A lángtengereken keresztül megközelítette a házat, a az egyik szobában rábukkant Szalmásra, és a mélybe taszította.
Hajnali háromkor ágyúdörgés adta tudomásul mindenkinek, hogy a döntõ ostrom megindult. Ödön az önkéntesek között a hágcsón igyekezett a várfalra feljutni. Elöl haladt, de váratlanul Mausman elõzte meg. A hágcsó aló fenekén kapaszkodott felfelé. A fal tetején közvetlen közelrõl kapta a halálos lövést. Ödönnek sikerült feljutniaa, mielõtt aa védõ újra töltött volna. Ricsi a vár túlsó oldalán próbált meg feljutni. A Vilmos-ezred szuronyosaival kellett farkasszemet nézniük. A falak közötti szûk helyen folyt a kézitusa. Richárd tudta, hogy ha tíz szuronyost terít le akkor a 11. Õ teríti le. Hirtelen jött egy huszárcsapat, elfoglalták a várat. A két testvér egymás karjaiba borult. Richárdnak meg kellett akadályoznia, hogy felrobbantsák a Lánchidat. Késõn ért oda felrobbantották, de meghalt a parancsnok is. Budavár minden utcai csatornájában csorgott a vér, de Ricsinek az volt a legfontosabb, hogy elérje a kórházat és megkeresse Bajcsiknét. Elõször nem akarták beengedni a betegek közé, de aztán beengedték. A nõt már csak holtan találta, de egy papírra felírta a kérdésre a választ: -"A fél rézpénz-Monor - Kaszáné + 73." A pest körüli falvakban sokan éltek dajkaságból, az eldobott gyermekek számára ez a sors várt. Kaszáné házában Richárd egy csomó gyereket talál, egy szobába bezsúfolva. Amikor megtalálta elvitte egy gyerekkórházba, mert szemfájása volt neki.
Augusztus 13-án este B. Ödön a csillaghullást nézte Világoson. A magyar sereg letette a fegyvert. Már megírta a búcsúlevelét. Kapott egy levelet Zebulontól. A levélben ott volt az ellopott angol útlevél rajta Rideghváry aláírásával. Nyitva állt a menekülés útja. Az aláírás láttán megszületett az elhatározás, nem várja meg míg ellenfele a fülébe súgja : "Ez az utolsó lépcsõfok ama bizonyos magaslathoz. Iratait elégette és elindult Galícia felé. Gyapjún az orosz ezredparancsnok elé vitették. Az útlevele rendben volt, de az ezredes felismerte aki nem más volt mint Leonin. Megsemmisülve feküdt egy deszkabódéban, már büszkén se léphet a bakó elé, hiszen menekülés közben fogták el. A sötétben az õr elmondta neki, hogyan juthat ki. Másnapra már egy puszta közepén lovagolt. Találkozott Boksa Gergõvel, a marhapásztorral. Õ elindult a marháival, hogy eladja az orosz seregnek., Rideghvárytól kellet volna átvennie a pénzt Nagyváradon ezért inkább elmenekült. Ödön arra gondolt, hogy Gyapjú után õ is Nagyváradra került volna, s Bence felismerte volna. Talán ezt tudta Leonin és ezért adtaa fel, és a szökést is õ tervelte ki. Hitt benne, hogy így igaz. Boksa mondta, ne adja fel magát hanem kövesse. A pusztán, majd mocsarakon keresztül haladtak, Boksa ez volt az otthona. Ödön visszatért a házába a szigetre, ahol öccse és családja várta. Amikor hazaért közölte a fõvezérrel hol van, mondják el az ítéletet és õ bele fog törõdni. Ki is küldték a levelet "Herrn Eugen von Baradlay" címzéssel. A levélben ez állt: "Kormánybiztos úr! Jelenjék meg ön a pesti hadbíróságnál, Újépület II -ik pavilon. A hadbíró levelét természetesen Jenõ kapta meg Ödön helyett. Tévedésbõl elírták a címzést. Jenõ elment Ödön helyett a kihallgatáson elhitette, hogy õ az Ödön, ezért õt ítélték halálra. Az ítélet végrehajtás másnap lesz.
Másnap mindenki kapott egy búcsúlevelet Jenõtõl. Richárd is megtudta a hírt, mert õ is ugyanabban a börtönben volt fogoly. Alfonsine örömittasan tudatta a hírt Edittel, hogy egy Baradlay már meghal. Edit nem ismerte Ödönt, de azért megsiratta. Alfonsinbne pedig nem tudta, hogy az fog meghalni akinek õ örök hûséget vallott és aki szerette õt.
A teljhatalmú kormányzó inegrült volt nem akart senkit fogadni, mert holnap váltják le. Alfonsient mégis fogadta. A lány elintézte, hogy a kivégzéseket gyorsan végrehajtsák és mindenkin. Diadalittasan tért haza. És ez éppen gyászruhát varró Edit képébe vágta: "Megöltem a kedvesed". Amikor Hirtelen Richárd lépett be az ajtón. Elmondta mi történt, hogy õt elengedték. Elvitte Editet és elkezdték berendezni a házat. Megkérte Salamont, hogy rendezze a tartozást.
Richárd saját fiaként nevelte Ottó fiát. Néha volt vele baj. Mert megppróbált megszökni Alfonsine uszítására, de végül felnevelték. Alfonsine végül Baradlayné kórházában kötött ki és ott tudta meg, hogy Jenõ halt meg Ödön helyett ebben a percben a kínok-kínját élte át.