A nagytiszteletû Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyûlt össze. A házigazda gyengélkedik, ezért nincs a vendégekkel. Miközben tósztot mondanak érte, Baradlaynét a beteghez hívja az orvos. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos szívproblémák gyötrik a nagyságos urat, hisz mindenki tudja, hogy szívbeteg, de ezzel a bajjal még száz évig is elélhet. Valójában már csak hatvan perce van, és az asszonyt azért hivatta a szobájába, hogy lediktálja a végakaratát. A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének. Legnagyobb fiáról, Ödönrõl úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban, éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a szülõi házat és legyen diplomata. Richárd menjen át a lovassághoz a testõrségtõl, és sose nõsüljön meg, mert a másik két fiúnak jó ajánlólevél lesz egy harcban elesett testvér. Jenõ, aki a legkedvesebb fia, de aki ezt sosem tudhatja meg, maradjon csak hivatalnok, ne támogassa senki, küzdje fel magát lépcsõrõl lépcsõre. Felesége hat héttel a temetése után menjen hozzá Ridegváry Bencéhez. Az asszony többször abbahagyja az írást, de a haldokló mindig megparancsolja, hogy folytassa és követeli, hajtsa végre parancsait. Végül eljön az idõ és a férfi meghal. Az asszony imában megfogadja, hogy semmit nem teljesít a végrendeletbõl és a kõszívû ember még egy utolsó földöntúlit kiált, mintha meghallotta volna odaátról az imát és visszatért egy kiáltás erejéig, hogy tiltakozzon.
A temetési ima
A temetés hatalmas pompában zajlik és teljesen másképp, mint ahogyan azt az elhunyt parancsolta. A harmadik pap, aki csak egy imát mondhatott volna, keményen elmondja, hogy sem adakozó, sem könyörületes, sem szeretetteljes, sem igazi hazafi nem volt a halott. Megjelenik egy feltûnõen szép leány is, akinek nevét nem említik, de akirõl sejthetjük, hogy az a lány, aki miatt Ödönnek messzire kellett utaznia.
Tallérossy Zebulon
Hatalmas tor követi a temetést az említett pap nem jön el a torra. Megérkezik Tallérossy Zebulon, aki lemaradt a szertartásról, mert elakadt az úton. Tallérossy nem kapott kocsit és hintaját négy bivaly húzta idáig. Tallérossy össze-vissza beszél és biztosítja az özvegyet, hogy megbüntetik majd a papot, aki a felháborító imádságot mondta.
Két jó barát
Oroszországban vagyunk, ahol hatalmas táncmulatság van. Egy idegen ifjúért rajong sok orosz fiatal hölgy. Az idegen férfi még a nagyon gazdag Alexandra hercegnõ kegyeit is elnyerte, de õ hûvös és udvarias. Leonin nevû barátja elrabolja és elviszi egy titkos szórakozóhelyre, ahol a férfiak szórakoznak. Ide érkezik a levél Ödönhöz (mert õ az idegen), hogy atyja meghalt és azonnal utazzon haza. Leonin hiába próbálja lebeszélni barátját, az hajthatatlan, ezért inkább vele tart. Az úton hatalmas hóviharba kerülnek, farkasok támadnak rájuk és szánjukat is baleset éri. A Dnyaperen korcsolyáznak és négy farkas követi õket. Ödön megbirkózik a négy állattal, amíg barátja új lyukat fúr korcsolyaszíjjába, ami elszakadt. Ödön a kozák falu közelében jéghalászok lékébe esik bele, és onnan legjobb barátja Leonin menti ki.
A másik kettõ
Otthagyjuk Oroszországban Ödönt és Bécsben találkozunk Richárddal, aki éppen párbajozni indul, de elõtte összefut egy pappal, akit Bécsbe hivattak kihallgatásra, és aki úgy gondolja, hogy tévedésbõl túl drága szálláshelyre helyezték, és ebbõl még baja lesz. Richárdnak azt is elmondja, hogy õ bizony a lánya miatt, aki egy nemes fiába lett szerelmes és egy temetési ima miatt, amit ugyanannak az úrnak a temetésén mondott el jutott ide. Richárd tudja, hogy a pap az õ apja temetésérõl beszél, de nem fedi fel kilétét, hanem ad a pincérnek két aranyat a pap költségeire. Hazamegy a szállására, ahol vacsorával várja öreg szolgája. Öccse is megérkezik, aki elmondja, hogy anyjától levelet kapott és ezer forintot, hogy fényûzõbben éljen. De õ nem akar, mert hivatalnokként nem tenne jót neki. A fele pénzt Richárdnak adja, mert õtõle úgyis megvonta támogatását anyja, hogy jobb útra térjen. Az csak a kívánsága, hogy kísérje el õt bátyja Plankenhorsték estélyére. Richárd majd táncoltatja az anyát, amíg õ a lánynak udvarol.
Mindenfelé emberek
Plankenhorstéknál az asszony bárókisasszonynak született, de férje már nem volt az. Meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly érdeklõdést irántuk a felsõbb körökbõl. Az õ estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testõrök, hivatalnokok jártak. Jenõ megpróbál Alfonsine közelébe kerülni. Richárd unatkozik és csak egy szobalány érdekli, aki rákoppintott a kezére, amikor megcsípte annak az arcát. Öccsétõl megtudja, hogy a lány nem szobalány, hanem egy szegény nemeslány, akit itt tartanak, de csak cselédként bánnak vele. Bocsánatát kéri a szép Editnek, aki teljesen elbûvöli szépségével.
A bakfis
Richárd ezek után minden meghívást elfogad Plankenhorstéktól. Ali várja, hogy néhány szót válthasson Edittel. Alfonsine ezt észreveszi, aki amennyire szépséges annyira romlott lelkû. Szobalányával csak bakfisnak nevezik Editet, és arról beszélnek, hogy becsapják a lányt azzal, hogy úri ruhát adnak rá, tanítatják és bevezetik a társaságba. Szerveznek egy találkozót, Editet egyedül hagyják a házban és meghívják Baradlayt. Baradlay azonban nem tesz semmit amivel kompromittálná a lányt. Alfonsine-nek pedig ez volt a terve. Baradlay egy levélben megkéri Edit kezét. Mikor Edit átadja a levelet, Alfonsine és az anyja dühöng, hogy Alfonsine terve nem sikerült. Anyja csak annyit mond Alfonsine-nek, hogy nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.
A zsibárus
Richárd miután levélben megkérte Edit kezét, lélekben megtisztulva és megindulva tér haza. Elhatározza, hogy minden csecsebecsét, amely más nõkre emlékezteti, kidobat szolgájával. Az meg is tisztítja a szobát, de kiderül, hogy egy híres hölgyrõl készített képet beadott a zsibárushoz. Richárd elmegy, hogy visszaszerezze a képet, de ottragad az öreg zsidónál, akinek hihetetlen sok holmija van az ócskaságtól a legértékesebb portékáig. Végül Richárd a kép helyet egy karddal tér haza, mert a zsibárusnál megtalálja saját képét, amit az említett hölgy adott el az öreg Salamonnak. Még a zsibárusnál kipróbálja a kardot, kettévág vele egy puskacsövet. Salamon ettõl annyira odavan, hogy a Richárdot ábrázoló képet megtartja magának.
Nõi bosszú
Aranka, a pap leánya folyamatosan apját várja. A szomszédságból is azt a hírt kapja, hogy apja valószínûleg börtönbe jut a temetésen elmondott ima miatt. Megérkezik Baradlayné, minden gazdagságot és támogatást megígér a lánynak, de az nem fogadja el, mert neki meg kell várnia Ödönt, aki azt ígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átad egy levelet, amit Ödöntõl kapott, és amit még fel sem bontott. Együtt olvassák el Arankával. Leonin levele az, aki elmondja, hogy mi történt velük Oroszországban. A két egymás karjaiba borulva otthagyják az öreg paplakot és Baradlayné magához veszi a lányt a kastélyba.
Az aláhúzott sorok
Bár a faluban mindenfélét pletykálnak a Baradlayakról és Arankáról, senki nem tudja a valóságot. Ödön levelet ír anyjának, hogy felépült és érkezik haza. Anyja elébesiet és elmondja, hogy azt akarja, hogy õ vegye át az apja után a fõispáni széket és legyen ura a háznak. Az úrnõt is megtalálta már. Ödön ellenkezik, de aztán anyja bevezeti Arankához és minden ellenszegülés eltûnik. Az asszony boldog a fiatalok boldogsága miatt és a szobájában aláhúzza azokat a sorokat, amiket ellentétesen ugyan, de már véghez vitt a végrendeletbõl.
A kézfogó napja
A kézfogóra mindenhonnan érkeznek a gazdag hintók. Nagy pompával megérkezik Tallérossy Zebulon is eladó lányaival, és Ridegváry is nagy magabiztossággal. Hamar észreveszik, hogy olyanok is vannak a társaságban, akik bizony nem a császár hívei. Nem barátai sem Ridegvárynak, sem pedig Tallérossynak. A pap is ott van Tallérossyék legnagyobb megrökönyödésére, és nem is látszik nagyon boldogtalannak. Aztán megkezdõdik a ceremónia, és kiderül, hogy a kézfogón nem özvegy Baradlayné és Ridegváry a fõszereplõ, hanem Ödön és Aranka. Sokan éljeneznek, Ridegváry és barátai azonban megsemmisülve állna. Ridegváry elmondja Baradlaynénak, hogy pontosan tudja, hogy hogyan is szólt a végrendelet, aminek minden szavát megszegett az asszony, és hogy ez a viselkedés egy magaslatra vezet, de annak a magaslatnak vérpad a neve.
A megyeházán ülés van, és éppen Tallérossy beszél arról, hogy milyen buta gondolat a parasztnak szavazójogot adni, és írni-olvasni tanítani. A fehér tollasok, akik az újítások mellett vannak, mindenre elszánva szónokolnak. A fekete tollasok, a maradiak, lapos szónoklatokkal húzzák az idõt. Az elnöki székben Ridegváry Bence ül, akinek megvan a joga arra, hogy abban a pillanatban szavazásra bocsájtson egy kérdést, amint csak akarja. Miután minden kísérlete kudarcba fullad, a pandúrokat hivatja és a teremben elkezdõdik a harc. A pandúrok csak nem jönnek, mert õket Baradlay Ödön állítja meg. Kitiltja Ridegváryt a terembõl és nagy örömujjongás közepette elfoglalja a fõszéket. Ridegváry szavaival, ez volt az elsõ lépcsõ ,,ama” magaslathoz.
Tavaszi napok
1848. március 13.-án az egész város felbojdult Bécsben. Kitört a forradalom. A Plankenhorst család villájában gyûlnek össze a megrémült császárpárti urak és hölgyek. Azon tanácskoznak, hogy vajon mit is tegyenek? Meneküljenek vagy maradjanak. Sorra érkeznek a hírhozók, némelyeket majdnem agyonvert már a tömeg. Van olyan úr, aki halottszállítókat fizet le, hogy hullaként menekítsék ki a városból. Antoniette asszony nem akar menekülni, félholt leányát kiráncigálja az erkélyre és onnan kiáltja, hogy éljen a szabadság. Közben Jenõ, aki teljesen ideggyenge és életében soha nem fogott kardot, egyetlen vadászaton sem vett részt, halálos félelemben ül a szobájában és Alfonsine-on jár az esze. Jenõ estére legyõzi félelmét és elindul, hogy megtudja mi történt a szeretett nõvel. Megdöbbenve látja, hogy a Plankenhorst palota a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és anyja mindenkivel elhitetik, hogy a szabadság oldalán állnak. Jenõt megbûvöli, hogy a nõ állandóan a nyakába ugrik, csókolja, örömittasnak mutatja magát a szabadság ügye miatt. Úszik a boldogságban és nem lát át a színjátékon. Egyik erkélyrõl Ödönt hallja beszélni, ez megrémíti, és eszébe jut, hogy ez a második lépcsõ ,,ama” magaslathoz.
Az érem másik oldala
A bécsi utcákon Richárd is ott van, mint katona. Mindenféle, egymásnak ellentmondó parancsot kap. Nem használják csak a kardjuk lapját, nem gyilkolnak, csak szétkergetik a csõcseléket. A részeges tömegtõl már a forradalmárok is tartanak, Akiknek nem a szabadságon, hanem a pusztításon, rabláson jár az eszük. Jenõ végigkocsizza a várost, nehogy összetalálkozzon Ödönnel, vagy nehogy a csõcselék haragja elé kerüljön. A forradalmárok és Richárd csapata egy zárda elõtt próbálják meg szép szóval és viccekkel lecsillapítani a kedélyeket, de nem sikerül. Richárd bemegy a zárdába, ahol megpillantja Editet. Ezután már nem akar egyebet, csak elkergetni a csõcseléket. Feletteseitõl emiatt is különbözõ leveleket kap, egyik keményebb, másik megfontoltabb magatartást parancsol.
Akik igazán szeretnek
Már októberben járunk és a forradalmat hamarosan leverik. A barrikádokon két forradalmár beszélget. Az egyik Alfonsine-t szereti, a másik úgy hiszi, hogy az anyjával együtt kém. Közben kiderül, hogy Alfonsine és az anyja egy apácán keresztül tartja a kapcsolatot a császárpártiakkal. Mikor Editet kihozhatják a zárdából, a látogatás színe alatt kicserélik az információkat. Editet a boldogtalanságba akarják kergetni azáltal, hogy megbeszélik, hogy Richárdot hamarosan megölik és annak anyját is elkapják. Alfinsine szerint mindenki tudja, hogy álruhában jár, és hol tartózkodik. Edit mindet kihallgatott, nyugalmat színlel, mintha nem tudna semmit. Amikor hazafelé kocsiznak, hirtelen kiugrik a kocsiból és elrohan arra a címre, ahol Richárd anyja van. Elmondja a sötét terveket, Editet is kofának öltöztetve elmennek Richárdhoz, aki útra kel anyja tanácsára Magyarországra. Elmennek Palvicz Ottó csapatához, és megtévesztve õket az Alfonsine-tól hallott jelszavak alapján elküldik õket a Richárd útjával ellentétes irányba. Palvicz csak reggelre jön rá a cselre, de akkor már bottal ütheti Richárd és a kofák nyomát. Editet visszaviszik a kolostorba, ahol nem árul el estig semmit, pedig vesszõvel, szíjjal verik. Estére azt mondja, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte. Tudja ugyanis, hogy így biztosan titokban marad a szökése, mert ezt a szégyent a kolostor nem engedheti meg magának.
A vérveres alkony
Leverték a forradalmat. A gyõztes még pihen, a vesztes menekül. Csak egy félkezû forradalmár támolyog sebesülten, rogyadozó léptekkel a Plankenhorst palota felé. Látja a lobogót és eléri a kaput, de az, zárva van. Hiába dörömböl, nem nyitnak ajtót. Még reménykedik, hogy talán a nõk elmenekültek és jó lesz itt meghalni, ennek a háznak a kapujában, a szabadság lobogója alatt. A lobogót azonban még hajnal elõtt kicserélik a császári zászlóra, és ott hal meg az áruló nõknek a palotája tövében.
Az a harmadik
Jenõ a szabadságharc utolsó napjait már a Plankenhorst palotában töltötte. Éjjelre sem ment szállásra, és úgy érezte, hogy viszonya már Alfonsine-val mindenki számára egyértelmû és megmásíthatatlan. Sorra érkeznek az urak és hölgyek, a régi barátok, akik visszatértek vagy elõbújtak rejtekhelyeikrõl. Jenõvel senki sem törõdik, csak Ridegváry mondja neki, hogy menjen a szállására, mert beszélni valója van vele. Alfonsine elõad egy színjátékot Jenõnek, hogy el akarják választani õket, de õ a sírig hû marad hozzá. Alfonsine anyja elmondja Jenõnek, hogy sem a forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem állt, és Alfonsine kezére addig ne számítson, amíg nincs rendes állása. Alfonsine Palvicz Ottótól kap levelet, aki viszonyuk leélesztésére kéri. Ridegváry elmondja Jenõnek, hogy anyját keresik, és el fogják ítélni. Egész családja üldözött és anyja hamarosan felkeresi a szállásán. Felajánl neki egy ragyogó állást a cárnál. Anyja nem jön egész éjjel, és reggelre Jenõ megtudja Ridegvárytól, hogy elmenekült a városból. Jenõ elfogadja az állást, elmegy Alfonsine-ékhoz és megkéri a leány kezét. Másnapra megbeszélik a kézfogót, de hazaérve megjön az anyja, aki elmondja, hogy tudja, hogy õ elõtte fényes pálya áll, míg testvéreit a vérpad várja. Ödön gyermekei pedig koldusbotra jutnak. Jenõ úgy dönt, hogy anyjával tart. Hiába várja Ridrgváry és a megíivottak serege a Plankenhorst házban.
Elõl víz, hátul tûz
Richárd csapatával menekül. Palvicz Ottó a nyomukban. Egy alkalommal már pisztollyal lõnek egymásra, de aztán nem ér véget a párbaj. Richárdéknak útját állja a Duna, a March, a víz, a hegy, a hóesés, de még az erdõtûz is. Végül sikerül magyar földre jutniuk.
Informatika és tudomány
