Hm, szép, hogy így próbálsz rendet tenni a fejekben, csak kár, hogy közben becsúszik pár hiba, és olyan dolgokat is túl szájbarágósan írsz le, ami valószínûleg itt mindenki számára eddig is világos volt. :)
Nos, nézzük. Kezdjük a végérõl: alább gégemikrofon alatt senki sem azt a berregõt értette (az máshol került elõ), hanem pl. a mobiltelefonokhoz is kapcsolható mikrofont.
Cikkbeli módszerek: itt meg van egy nagy különbség a két módszer között. Az elsõ, tehát ez a hitek gallér szinte ugyanaz, mint egy gégemikrofon, csak nem akusztikus úton mûködik. Lényeg, hogy a végeredmény az illetõ saját hangja lesz, annak eredeti finomságaival (hangmagasság, hangleejtés, stb. stb.). A második módszer a gége és talán a száj körüli idegek aktivitását méri, és egy minta-felismerési mechanizmus által felismert "mondanivalót" egy beszédszintetizátor (a cikkben szereplõ "hanggenerátor, ami újraalkotja a beszélõ szavait" megfogalmazás kissé kürülményes) segítségével szólaltatja meg. (Vagy akár ki is írhatja egy képernyõre.) Nos, ennél a módszernél az eredeti beszéd sok finomsága elvész.
Ja, a berregõ meg annak szemléltetésére került elõ, hogy pusztán a hangszálak nem képesek "beszélni", azok csak az alaprezgést szolgáltatják, a többi a száj (nyelv, fogak, ajkak) dolga.