Igen valószínû, hogy a Földön is végeztek elõzetes kísérleteket a MI-vel, de bizonyos dolgokat (pont a hajtómû is ilyen!) nem lehet teljeskörûen.
Marsjárók:
Igen, vannak ilyen eszközök, és már esetükben is kénytelenek voltak a MI-re támaszkodni, mert csak nagyobb léptékû utasításokat lehet rádió útján továbbítani. Ezen utasításokat észben tartva a szondáknak saját maguknak kell a menet közben felbukkanó akadályokat leküzdeni.
Hogy mennyire nem fenékig tejfel még ez a szakma, arra legyen példa az amerikaiak esete a Spirit-tel. Minthogy a MI programozása assembler szinten reménytelen volna, egy magas szintû programnyelvet kellett használniuk. A minél rugalmasabb bõvíthetõség végett a JAVA-t(!) választották. És mert a Spirit indulásáig még nem készültek el az összes programmal, arra gondoltak, hogy majd menet közben (amíg a Spirit közeledik a Marshoz) rádió útján feltöltik. Így is tettek. Aztán mire megérkezett a Spirit, azzal kellett szembesülniük, hogy valamiért drámai módon lelassult a mûködése. Kiderült, hogy azért, mert egész egyszerûen elfogyott a szabad memóriája. Nem volt mit tenni, küldeni kellett egy reset utasítást. (Szerencsére a Spirit boot-oláskor betöltõdõ intelligenciája is minden fontos dologra elég, így pl. a Föld-del való kommunikáció felvételére is.)
Minthogy itt NINCS lehetõsége a szondának tanulni, nem is a tanulékonysága az érdekes. Hanem az, hogy bizonyos típusú problémák kezelésére nem készült fel. Az NEM igaz, hogy egy MI bármilyen nem várt problémát kezelhetne, hiszen gondolj csak pl. arra, hogy egy adott bajt csak akkor észlelhetne, ha volna hozzá mûszere, de nincs, mert a készítõi nem gondoltak rá.
(Az elõzetes szimulációkat illetõen nézd még az üzenetem elejét!)